Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A könyvtekercs 36:1—52

segédkezett Jeruzsálem felépítésénél. Ha pedig mégis rekabita volt, akkor igen nagyot kellett változnia a szektának felfogásban és életgyakorlatban egyaránt! A próféta nem azonosítja ugyan magát a rekabiták kultúraellenes törvényeskedésével, de szavai arra vallanak, hogy becsülte őket, hogy olyan hűségesen ragaszkodtak magához Istenhez is. A rekabiták hűsége Istenhez kapcsolódik ugyan a nomád életformával és ezt Jeremiás nem helyesli, de azt azért ő is jól tudta, hogy a kánaáni kultúrának az átvétele milyen nagy veszélyt jelentett magára a tiszta istenhitre (15. v., 2. fejezet). Alapcélkitűzésükben tehát próféta és rekabiták megegyeznek egymással, csak éppen a célhoz vezető út választja el őket egymástól. A KÖNYVTEKERCS 36:1-32 1 Jósiás fiának, Jehójákím júdai királynak a negyedik évében ezt az igét kapta Jeremiás az ÜRtól: 2 Végy elő egy könyvtekercset

1 és írd bele mindazokat az igéket, amiket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és minden népről attól fogva, hogy beszéltem hozzád Jósiás napjaitól egészen a mai napig. 3 Talán meghallják a Júda házából valók mindazt a rosszat, amit véghez akarok vinni velük és megtérnek a rossz útról, én pedig megbocsátom bűnüket és vétküket. 4 Jeremiás hívta Bárukot, Nérijjá fiát

2 és Báruk leírta Jeremiás diktálása után a könyvtekercsbe az ÜRnak minden neki kijelentett igéjét.

3 5 Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az ÜR házába. 6 Azért menj te és a tekercset, amelybe diktálásom után beírtad az ÜR igéit, olvasd fel a nép hallatára az ÜR házában, böjti napon, és a városokból odaérkezett egész Júda hallatára is olvasd fel azokat! 7 Talán az ÜR színe elé kerül könyörgésük és megtérnek a rossz útról. Mert nagy a harag, a lángoló harag, amelyben beszélt az ÜR ez ellen a nép ellen. 8 Báruk, Nérijjá fia pedig egészen úgy tett, ahogyan Jeremiás próféta parancsolta és felolvasta a könyvből az ÜR igéit az ÜR házában. 9 Jósiás fiának, Jehójákím júdai királynak az ötödik évében, 183-