Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Cedékiás és a rabszolgák 34:1—26

A vezetők· árulása Jeruzsálemben (34:8—22). Ebben a szakasz­ban arról tudósít bennünket Báruk, hogy a jeruzsálemi uralkodó réteg gálád módon megszegi azt a szerződést, melyet a király kezdeményezésére a rabszolgák fölszabadítása tekintetében kötöt­tek. Cedékiás rendelkezésére ugyanis az a határozat született meg Jeruzsálemben, hogy az összes héber férfi és női rabszol­gákat szabadon bocsátják. Ez a megállapodás akkor született meg, amikor az ostrom elkezdődött és rendkívül heves volt. Ekkor azonban a babilóniai hadsereg elvonult Jeruzsálem falai alól (vö. 21k, 37:3kk). A lázadást ugyanis — mint arról már volt szó — Egyiptom szította Babilónia ellen és a káldok előnyomu­lása arra kényszerítette a fáraót, hogy ellentámadást indítson szövetségesei védelmére. Egyrészt meg kellett mutatnia szövet­ségeseinek, hogy megvan benne a jóakarat és készség szövetségi szavának a megtartására, másrészt idejében kellett föltartóz­tatnia a babilóniai hadsereget, ha nem akart azzal számolni, hogy a babilóniai hadsereg palesztiniai győzelmei után Egyiptom ellen vonul. Hiszen, ha Jeruzsálem elesik, akkor nyitva van az út Egyiptom felé! Ezért küldött Hofra fáraó fölmentő csapatokat Nebúzaradán ellen és emiatt a testőrparancsnoknak abba kellett hagynia Jeru­zsálem ostromát és egész seregével Egyiptom ellen kellett vonul­nia. Jeruzsálemben mindenki föllélegzett és újból reménykedni kezdett ebben a katonapolitikai helyzetben. Mégis csak az üdvös­séget, a szabadulást prófétáló hamisprófétáknak volt igazuk — állapították meg elsietve az emberek. A feszültség feloldódása újból napfényre hozta a jeruzsálemi vezetők, elsősorban a há­borúspárt felelőtlenségét. Amikor most a káldok elvonultak a város falai alól és azt hitték, hogy végleg fölszabadult az ostrom alól, nemcsak erkölcsileg tértek vissza a régi életmódjukhoz, hanem a társadalmi igazság lábbal tiprásában is: visszakénysze­rítették magukhoz azokat a héber férfi és női rabszolgákat, aki­ket az ostrom megkezdése előtt elbocsátottak. A 18—19. versekben kitűnik, hogy a rabszolgák szabadon bo­csátását magában a templomban határozták el („előttem") szent fogadalmak közepette. Az ostromszünetben azonban másként kezdtek vélekedni az „urak". Az ostrom alatt szünetelt a mező­gazdasági munka és ezért a földbirtokosok most az ostrom­szünetben minél több munkaerőt akartak igénybe venni, termé­175-

Next

/
Thumbnails
Contents