Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Cedékiás és a rabszolgák 34:1—26

engedd szabadon! De őseitek nem engedelmeskedtek nekem és a fülüket sem hajtották hozzám. 15 Ti azonban most megtértetek és azt tettétek, amit én is helyesnek látok és kihirdettétek egymásnak a rabszolgafelszabadítást és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, melyet az én nevemről neveznek. 16 De azután újra megszentségtelenítettétek a nevemet

8 és mindenki visszakényszerítette a rabszolgáját vagy rabnőjét, akit annak kívánsága szerint szabadon engedett és arra aljasítottátok őket, hogy rabszolgáitok és rabnőitek legyenek. 17 Ezért így szól az ÜR: Ti nem engedelmeskedtetek nekem, amikor a felszabadítást kihirdettétek, ember az embertársának és a felebarátjának. Most én hirdetek nektek rabszolga-felszabadulást — így szól az ÜR: fegyver, dögvész és éhínség lesz az, mert elrettentő példává teszlek benneteket a föld minden országa előtt. 18 És odaadom a szövetségemet áthágó férfiakat, akik nem tartották meg a szövetség igéit, amelyet a színem előtt kötöttetek úgy, hogy egy borjút vágtak ketté és átmentek a részei között. 19 Júda és Jeruzsálem vezetőit, az udvari embereket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, 20 bizony ellenségeik kezébe adom, azok kezébe, akik életükre törnek, holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak az eledelévé lesz. 21 Cedékiást, Júda királyát és vezetőit is ellenségeik kezébe adom, azok kezébe, akik életükre törnek, meg a babilóniai király hadseregének a kezébe, amely most elvonult tőletek. 22 íme parancsolok, így szól az ŰR, és visszahozom őket ehhez a városhoz, megostromolják, beveszik, fölperzselik és lakatlan pusztasággá teszem Júda városait. 1 Nebúkadreccar birodalmának a délnyugati határát akarta ezzel a hadjárattal biztosítani, mert a palesztinai zavargások és főként Egyiptom magatartása miatt nem érezte magát biztonságban birodalmának ezen a részén. A már leigázott népeknek természetesen részt kellett venniök ebben a hadjáratban. — 2 Nem a holttestet égetik el, mert ez a temetési szertartás nem volt szokásban Palesztinában (kivéve a gonosztevőket: Józs 7:25). Az elhunyt tiszteletére a temetésnél hatalmas tüzet gyújtottak, amelybe illatszereket szórtak (2Krón 16:14, 21:19) és közben a nép a panaszdalt énekelte: „Jaj, uram!" Vö. 22:18. — 3 A főváros ostroma csak most kezdődött el és még nem arra összpontosult a támadás, mert egyes erődítmények és megerősített városok még ellenálltak. Ekkor még várták az egyiptomi fölmentő hadsereget is (Jer Sir 4:17) és abban reménykedtek, hogy Hofra (588) fáraó seregei útját állják Nebúzaradán hadseregé172-