Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az üdvösség teljessége 33:1—26

lések keretét. Azt mondja el, hogy újból fölépülnek az ostrom alatt lerombolt házak (4kk. v.). Jeruzsálem és a lakosság sebeit bekötözi Isten (6. v.), a nép bűneit megbocsátja (8. v.) és Jeruzsálembe újból gyönyörködni fog az Ür és az összes népek csodálkoznak, de ámulnak is azon, hogy milyen nagy tisztességet szerzett ez a város az Ürnak (vö. 13:11). A prófécia megfoghatatlan jellege tehát nem a tartalmában van, hanem abban, hogy mindez egy olyan pillanatban hangzik el, amikor Jeruzsálem élethalál-harcot vív az ellenséggel és az elbukás utolsó pillanatait éli. Isten éppen most mondja meg a prófétának, hogy békét és biztonságot ad a városnak, amikor újjáépíti. Míg a 4—9. versek inkább a fővárosra vonatkoznak [bár nem következetesen, mert néha a fővárosról, máskor a lakosságról, ismét más alkalommal Izráelről és Júdáról van szó (7. v.), ami szintén arról tanúskodik, hogy a szöveget később átdolgozták], a lOkk versek Júda egyéb városait vonják be a boldog jövő próféciájába. A most puszta föld újból lakott lesz és boldog emberek végzik rajta mindennapi munkájukat. Üjból felhangzik az országban a vőlegény és menyasszony örvendező hangja és a zarándokok Istent magasztaló éneke (11. v.). Pásztorok legeltetik és deleltetik rajta nyájaikat (12. v.), gondosan megolvasva a juhokat, ha a karámba terelik őket (13. v.). Ez a kép tehát éles kontrasztja a jelenlegi helyzetnek, ezért hivatkozik a prófécia többször is a történeti helyzet reménytelenségére (4—5.10.12. v.). Ez a háttér jelzi, hogy milyen nagy és megfoghatatlan Istennek üdvösséget munkáló akarata, hiszen még Jeremiás sem érti! Isten ígérete a dávidi királyságról és a lévi papságról (33:14— 22). Ez a G-ben hiányzó szakasz, amely időközben több változáson átment, először közvetlenül a fogság után került erre a helyre, amikor arra volt szükség, hogy megbátorítsák a gyülekezetet reménytelen helyzetében és tekintetét a jövőre irányítsák. A királyság nem volt már meg és a papság nem felelt meg eredeti céljának. Szorosan kapcsolódik 23:5k-hoz és azt ígéri, hogy Isten az üdvkorban „igaz sarjat támaszt" Dávidnak, aki törvényt és igazságot tesz az országban. Már ez a kölcsönzés mutatja, hogy nem Jeremiástól származnak ezek a versek. Ehhez 168-