Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az anatóti földvásárlás 32:1—44

a közepéig. A lepecsételés garantálta a szöveg eredetiségét, a lazán összecsavart felén pedig könnyen olvasni lehetett a szöveget. A tekercset azután cserépedénybe tették és lezárták. Báruk írnok volt, tehát jól értett az ilyen okmányok elkészítéséhez és a próféta iratait ő kezelte, tehát rábízza Jeremiás az okmányt. Nagyon fontos a tudósításnak az a megállapítása is, hogy nemcsak az adásvételhez szükséges tanúk voltak jelen a vásárlásnál, hanem tanúkként nevezi meg mindazokat, akik a börtön udvarán tartózkodtak a szerződés megkötésekor (12. v.) és így az eredetileg magánjellegű ügyből hivatalos aktus lesz. Az adásvételi szerződés okmányszerű jele és biztosítéka az eljövendő üdvkornak, melyet azonban nagyon egyszerűen és túlzások nélkül ír le a szöveg. Eljön az idő, amikor újból fognak vásárolni házakat, szántóföldeket és szőlőskerteket ebben az országban, amelyet most az ellenség hadseregének lába tapos. Újból közrend és béke lesz ebben az országban. Nagyon egyszerű megállapítás ez, de micsoda vigasztaló erő volt benne abban az időben, amikor a rémület és pusztulás óráit élte Jeruzsálem! Jeremiás imádsága (32:16—25). Jeremiás teljes meggyőződéssel és prófétai bizonyossággal mondta ki Isten ígéretét a jövőre vonatkozólag, amikor még ott voltak körülötte a tanúk és unokatestvére (15. v.). De amikor ezek elmentek és a próféta egyedül maradt gondolataival, felbuggyantak benne a kérdések. Neki magának is váratlanul jött Istennek ez a vigasztaló igéje. De hogyan is egyeztethető össze ez a mostani helyzettel? A próféta és ember viaskodik Jeremiásban! Mint próféta biztos az ígéret igazában és realitásában. De az ember Jeremiásnak még összhangba kell hoznia saját szívének a gondolatait és az isteni kij elentést. Ez az imádság, amely bepillantást ad a próféta szívébe, világosan mutatja, hogy hogyan viaskodott magában a prófétában is az értelem a hittel. Nagyon jól tudja, hogy Istennek „semmi sem lehetetlen" (17. v.), de más dolog ezt az igazságot tudni, értelemmel felfogni és megint más dolog hittel elfogadni és neki engedelmeskedni •—• abban a történelmi helyzetben! Az előttünk levő imádságot később kiegészítették az Istent dicsőítő zsoltárok stílusában. Eredetileg talán csak a 17a.24 és 25. versek tartalmazták a próféta rövid imádságát. A kiegészí11 Jeremiás II. 161