Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

magát bele a harcba, a másik a szőlőtaposóé, aki hangosan „kurjongat" (a ,ihedad" szó esetleg utalás a szíria—palesztiniai zivataristennek, i,Hadad"-nak a mennydörgésére), amikor a „cefrét" tapossa a borsajtóban (vö. És 16:9k, 63:lkk, Zs 29). A régi sínai Isten megjelenésére utal vissza, ahol szintén nem valami halk fuvallatban, hanem „mennydörgésben" (qól) ismerte föl Izráel az Istent (vö. Pálfy, Istenfélelem, 58.66.68). Isten dübörgő hangja mennyei hajlékából és Jeruzsálemből, az eföldi hajlékából indul el először saját legelője ellen" (Júda országa), majd elhat ,·,α föld minden lakosárd". Jelezve, hogy itt az Isten, hogy ^törvényt" tegyen „minden test fölött?' és hogy kardélre hányja a bűnösöket. Tehát nemcsak saját népét, hanem az egész teremtett világot felelősségre vonja mint ítélő bíró, hogy mit tett a belehelyezett és reábízott isteni renddel, a mispáth-al (vö. Pálfy, Zsoltárok 22k). Az ítélet (32—33). A próféta a 23:19-ből már ismert forgószél (vö. Jer 1,246) képében csak megállapítja az ítélet beköszöntését, anélkül, hogy közelebbről részletezné, hogy hogyan éri utói a veszedelem egyik népet a másik után. A következő versben ugyanis már az ítélet eredményét írja le. A föld egyetlen nagy temető. Senki sem marad életben, aki összegyűjtené, eltemetné és elsiratná az ítélet folytán meghalt embereket. A kép rendkívül megrázó, sőt drasztikus. De a nukleáris fegyverek korszakában reális megfestése az emberi gyűlölködés és bűn esetleges következményeinek! A pásztorok (34—38). A fejezetet lezáró szakaszban a népek királyaihoz és előkelőihez fordul, akiket a régi Kelet szóhasználatával „páSztoroknctk" nevez. Szinte utasítja őket, hogy hangosan jajgatva és kiáltozva sirassák el saját magukat, mert az idő lejárt: áldozati állatokként vágják le őket. Ezt az ítéletet nem fogják túlélni. Ahogyan a drága cserépedény darabokra törik, ha leejtik a földre, úgy hullik szét ezeknek a pásztoroknak a látszólag szilárd érdekszövetsége is. Velük együtt elpusztulnak a nyájak is, vagyis az alattvalók, a népek. Elpusztulnak a legelők, vagyis az országok. Isten ítéletét ezeken a nagyon fontos földi értékeken nem tudja már senki meg nem történtté tenni, mert az ítélő bíró személyében Isten dolgozik, akinek a haragját 2 Jeremiás II. 17