Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

dult a szívem, minden szánalmam föllángolt" (Hós 11:8). Kevés olyan hely van a Bibliában, ahol Isten irgalmának a nagysága olyan megrendítően világossá válnék, mint éppen itt ezen a helyen, amikor olyan emberi módon beszél saját magáról. A befejező szakasz (21—22). Izráelhez fordul és arra szólítja fel a próféta, hogy késedelem nélkül induljon haza. Mert a hazatérés Isten műve ugyan, de a deportáltak személyes tette is és mivel a visszatérés egyúttal megtérés is Istenhez, a hazatérés erkölcsi parancs is a nép számára. Hogy Isten tette és az ember cselekedete ebben az esetben hogyan viszonylik egymáshoz, az nem érdekli a prófétát: mindkettőre szükség van szerinte. A hazatérő menetet megelőzik az utat jelzők és szálláscsinálók, akik jelző oszlopokat és útjelzőket állítanak fel, hogy el ne tévedjenek a hazatérők az ismeretlen országban. A nép tétovázása elsősorban arra vezethető vissza, hogy számukra érthetetlen dologgal, csodával állnak szemben. Talán félnek az út fáradalmaitól is, de attól is, hogy milyen nehéz lesz majd az elpusztított hazát újra felépíteniök. A próféta azonban nem nyugszik. Rámutat arra, hogy Isten ád és teremt új jövőt a nép számára. A próféta képiesen ezt úgy fogalmazza meg, hogy nem a férfi igyekszik megnyerni a nő szerelmét, hanem fordítva: A „nőnek", a hűtlen és megfenyített „gyülekezetnek" kell visszatérnie a „férfihoz", törvényes férjéhez, az Istenhez. Üj élet a szent földön (31:23—30). A 23. és következő versekkel új gondolatkör kezdődik, ami már abból is kitűnik, hogy a következő versek prózában maradtak ránk. Itt már nem a deportáltak hazatéréséről van szó, hanem arról az új életről, amiben része lesz az Isten népének hazatérése után az ősök földjén. Istennek az a terve népével, hogy külsőleg és belsőleg is újjá teremti. A szent földet újra benépesítik (27. v.), a régi szövetséget egy új szövetség váltja fel (31—34), Jeruzsálem, az Isten városa újból felépül (38—40) és ünnepélyesen megígéri Isten azt is, hogy az így újjáteremtett népet nem veti el többé színe elől (35—37). Jólét és istenfélelem (31:23—26). Ezekben a versekben már nem Északizráelről, hanem csak Júdáról és városairól beszél a próféta. Ezért a magyarázók többsége nem is tartja jeremiásinak, 149-