Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket és rosszat hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy megépítsem és elültessem őket''

2 — így szól az ÜR. 29 Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ettek éretlen szőlőt és a fiak foga vásott el tőle. Hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg. 30 Minden embernek a saját foga vásik el, ha éretlen szőlőt eszik.''

3 31 íme, napok jönnek, — így szól az ÜR, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32 Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kihozzam Egyiptom országából. Ezt a szövetségemet fölbontották, pedig én voltam az URuk, — így szól az ÜR. 33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával megkötök azok után a napok után; — így szól az ÜR: Tanításomat a belsejükbe helyezem, ráírom a szívükre. Így leszek Istenükké, ők pedig a népemmé. 34 Akkor majd nem tanítja többé senki a felebarátját és a testvérét, hogy ismerje meg az URat, mert mindnyájan ismerni fognak engem, kicsinyek és nagyok, — így szól az ÜR. Mert megbocsátom bűneiket és nem emlékezem meg többé a vétkeikről. 35 Így szól az ÜR: aki napot adott, hogy világítson nappal és szabályt a holdnak és csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölriasztja a tengert és zúgnak a hullámai: Seregek URa a neve. 36 Ha majd megváltoznak ezek a szabályok előttem, — így szól az ÜR, akkor szakad meg magva Izráelnek és előttem nép soha többé nem lesz. 136-