Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

10 Halljátok az ÜR igéjét, ti népek, hirdessétek a messze szigeteken és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,

28 és őrzi, mint pásztor a nyáját. 11 Mert kiváltotta

2

9 az ÜR Jákobot és megváltotta

3

0 az erősebb kezéből. 12 Eljönnek majd és ujjonganak Sión magaslatán,

3

1 özönlenek a jóhoz, amit az ÜR ád:

32 gabonához, musthoz, olajhoz, juhokhoz és marhákhoz. Olyan lesz életük, mint a bőven öntözött kert

33 és nem hervadoznak többé. 13 Akkor majd örül a szűz a körtáncnak, ifjak és vének egyaránt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, megörvendeztetem szenvedésük után. 14 Csordultig töltöm a papok lelkét kövérséggel

3

4 s népem jóllakik javaimmal, — így szól az ÜR. 15 így szól az ÜR: Szó hallatszik Rámából, sirató ének, keserves sírás. Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni fiai miatt, hogy nincsenek.

3

5 16 Így szól az ÜR: Hagyd abba a hangos sírást és szemeid könnyhullatását, mert meglesz fáradozásod jutalma, — így szól az ŰR, visszatérnek az ellenség földjéről. 17 Lehet reménységed a maradékról, — így szól az ÜR, mert visszatérnek a fiak határukba. 18 Jól hallottam Efraim kesergését: Megfenyítettél s én elfogadtam a fenyítést, 134-