Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

aligha lehet „népek között" felsorolni (18. v.), hiszen ezek a városok már elpusztultak az összefüggés szerint. Az „ahogyan ma is van" megjegyzés világosan utal arra, hogy ez a 18. vers valóban nem illik bele ebbe az összefüggésbe. Ügy gondolom azonban, hogy a Jeremiás utáni gyülekezet joggal toldotta be ebbe a jeremiási próféciába, hogy a próféta a választott néppel is megitatta a harag borát, hiszen ennek a következményeit az utókor világosan látta. A 46. fejezetnek megfelelően Egyiptomot említi az első helyen, hiszen Egyiptom volt annak idején a Közel-Kelet legjelentősebb állama (19. v.). Űz földje következik, Jób hazája, aminek a földrajzi helye ma is bizonytalan (valószínűleg a Holt-tenger délkeleti részén). Ezután fölsorolja a filiszteus városállamokat: Askelónt, Gázát, Ekrónt, Asdódot, amelyet Psammetich fáraó (Herodotos 11,157) ostromolt meg és nagyon sokat szenvedett az ostrom alatt, azért szerepel itt a „maradék" szó. Ezután Edóm, Móáb és Ammón neve következik a listán, Júda (dél)keleti szomszédai. Űgy tűnik, hogy a 22. versben megint betoldással van dolgunk, hiszen a népekről szóló jövendölésekben a föníciai városok, Tírus és Sídón csak mellékesen fordulnak elő összes tengerentúli gyarmataikkal együtt (vö. 47:4). Viszont mindig szerepelni szokott Damaszkusz neve a fölsoroltak között (vö. 49:23kk). A következő vers arab beduin törzsek nevét említi: Dedán, Témá és Búz, amikhez ezzel a megjegyzéssel „akik körülnyírt hajúak" (9:25) további arab törzseket sorol még. És végül a 25. versben megemlíti Zimrí királyait. Ennek a névnek a jelentése bizonytalan. Lehet, hogy Elámot akarja atbas segítségével mondani. S végül Elám és Média neve szerepel. Szó sincs persze arról, mintha teljes volna ez a lista, ahogyan ezt a 26. vers föltételezi. Viszont, ha kimaradt valakinek a neve, ez még nem jelenti, hogy az ítéletből is kimarad. A világ összes királyának innia kell a harag kelyhéből és fel kell ismernie, hogy a föld egyetlen bírája Isten. Már itt szeretném megemlíteni, hogy az itt fölsoroltak mind szerepelnek 46—51-ben és ebben a sorrendben kapják meg az ítéletről szóló próféciát: Egyiptomiak, filiszteusok, Móáb, Ammón, Edóm, arab törzsek (persze más megjelöléssel), Damaszkusz, 14