Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32

Jeremiás levele Semajá próféta ellen (29:24—32). Semajá próféta minden bizonnyal Hananjá (28. f.), valamint Aháb és Cidkijjáhú (29:21kk) próféták elvbarátja volt. Ez a próféta levelet írt Isten utasítása nélkül Cefanjá papnak, a templomi rendőrség főnökének és szemére vetette, hogy nem járt el határozottan Jeremiás próféta ellen, aki levelet mert írni a deportáltaknak Bábelba. Jeremiásnak a levele nagy elkeseredést válthatott ki a nemzeti próféták körében Babilóniában. Jeremiás nyilvánosan hazudozóknak és álmodozóknak nevezte őket és az ő fellépése is közre játszott abban, hogy a fölkelés sem Jeruzsálemben, sem a deportáltak között nem valósult meg. Igazi ellenérveket nem tudnak felhozni Jeremiás ellen, ahogyan Hananjá sem tudott. Ezért ezek is az erőszakhoz folyamodnak, most a papok, illetve a templomi rendőrség képében. Még emlékeznek arra, hogy egyszer már kalodába tette Jeremiást hazaárulás vádjával a templomi rendőrség főnöke (20. f.). A foglyok között élő hamis próféták nevében, illetve megbízásából levelet ír tehát Semajá Cefanjá papnak. Jóindulatát akarja megnyerni, amikor emlékezteti a neves Jehójádá papra, aki a templomi rendőrséget megszervezte és annak első főnöke volt (2Kir 11:8). Ennek a templomi rendőrségnek kellett gondoskodnia a templomtér szentségéről és tisztaságáról, az istentiszteletek rendjéről, illetve zavartalanságáról is. Az ünneplő gyülekezetben gyakran akadtak olyan megszállt emberek, akik az ünnepi istentisztelet hangulatában rosszul lettek és zavarták az istentisztelet komolyságát a legünnepélyesebb pillanatban. A templomi rendőrség főnökének be kellett az ilyeneket záratnia az istentisztelet idejére. Ugyancsak régi szokás volt, hogy a templomtéren próféták jelentek meg az ünnepnapokon és prófétáltak a jelenlevő gyülekezetnek. Ezek a próféciák sokszor államellenesek és egyéb szempontból is zavarosak voltak (vö. 2Kir 9:4.11, Ám 7:10kk), de mindenképpen zavart keltettek a nép körében és rontották az ünnepi rendet és hangulatot. Ilyen esetekben is közbe kellett lépnie a templomi rendőrségnek. A papok is szívesen nyúltak ehhez az eszközhöz, hogy bosszút álljanak a prófétákon, akik a nép körében kedveltek és tiszteltek voltak. Semajá levele persze nem teljes terjedelmében maradt ránk, hanem csak kivonatosan Báruk följegyzésében, akinek Jeremiás mondhatta el a tartalmát. A durva támadás azzal kezdődik, hogy 128-