Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

egész emberiséget* Isten gyülekezetének a keretei szét fogják feszíteni a népi korlátokat. Először csak kevesen a tagjai (44:5), de azután királyok és fejedelmek fogják imádni az Isten nevét (49:7) és végül egész népek fogadják el világító fáklyaként az Isten igéjét: Figyelj reám, népem, hallgass reám, nemzetem! Mert tőlem jön ki a tanítás és törvényemet a népek világosságául gyorsan elhozom. Közel igazságom, kijött szabadításom és karjaim népeket ítélnek majd. Énreám várnak a szigetek és karomra várakoznak. (51:4—5.) Isten gyermekeinek a gyülekezete, a lelki Izráel, akiről Pál apostol beszél, végül Is betölti az egész földet és minden nemzet fiai tagjai lesznek Isten gyülekezetének: Forduljatok hozzám és megszabadultok, földnek minden határai, mert én Isten vagyok és más nincs. Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, nem változó ige. Bizony, nekem hajol meg majd minden térd, nekem esküszik minden nyelv. Csak az ŰRban van — mondja nekem — minden igaz tett és erő. Hozzá mennek majd és megszégyenülnek mind, akik ellene gerjedtek. Az ÜR által lesz igaz és vele dicsekszik Izráel minden magva. (És 45:22—24.) Jeremiásnál Jeruzsálemnek az elfoglalása jelzi Isten egyetemes ítéletének a kezdetét, amely kihat a föld minden lakosára. A világítélet gondolatához áll közel Jeremiás ezzel a nézetével. Viszont ez az ítélet még a történelem keretei között zajlik le, 11