Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

24 Hallottuk a hírét: kezünk elernyedt, szorongás vett erőt rajtunk, vonaglás, mint a szülőasszonyon. 25 Ne menj ki a mezőre és ne járj az úton! Mert ellenséged kardja vár és iszonyat köröskörül. 26 Népem leánya, öltözzél zsákba, fetrengj a hamuban! Gászolj, mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a pusztító ellenünk

2. 1 Vö. 25 : 32, És 5 : 26 (az asszírok), Jer 3k : 8 (a száműzöttek). — 2 A legtöbb klasszalkus fordításban „ellenetek" található. Az ítélet általános meghirdetése után ebben a szakaszban megint konkrétan prófétál az északi ellenség támadásáról, hasonlóan 4:5kk, 5:15kk és 6:lkk leírásaihoz. Ez az ellenség világhatalom, mert a föld „legvégéről" érkezik, nem ismer irgalmat (vö. Hab 1:6kk), fegyverzete „modern", és ellenállhatatlanul elsodor mindent, mint a zúgó-morajló tengeráradat. A helyzet halálosan komoly lesz Jeruzsálemben s ezt Jeremiás magának a lakosságnak a megállapításaival ecseteli: Bénító, páni félelem fogja el a népet, az emberek egymást intik, hogy ne hagyja el senki a várost, mert beleszalad az ostromló sereg kardjába (vö. 6:1). Csak egyet tehetnek a „mágór misszábib" láttán: Gyászünnepet tartani és elsiratni Siont, ahogyan egyszülött gyermekének a temetésén zokog az ember (vö. Ám 8:10, Zak 12:10). Ez lesz az Istenét elfelejtő népnek a vége! 88.