Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

fogságba kerül (12a). A belső erkölcsi széthullást követi az ítélet. Isten „kinyújtott keze" jelképezi az ítéletre érkező Isten haragját (vö. 15:6, 21:5, Ex 15:12, Deut 4:34, És 5:25, 10:4, Zof 1:4 stb.). Ezt a súlyos ítéletet okolja meg a 13—15. versekben; ahol a nép apraját-nagyját hatalmába keríti a nyerészkedés, papok és próféták hazudoznak (vö. 5:31), a vezetők könnyelműek és tájékozatlanok, felületes optimizmusukban „békességről" beszélnek, holott a valóságos helyzet egészen más (vö. 4:10, 14:13, 23:17, Ex 22:28), — ott elkerülhetetlen Isten ítélete. Szégyellniök kellene magukat a vezetőknek, de erre is képtelenek: az állandó kötelességmulasztás elaltatta lelkiismeretüket, — ezért megszégyenülnek hamis reménységükben, ha tényleges valóság kitetszik a meglátogatás idején (5:31, 9:9, Ám 3:14 stb.). Már itt jelentkezik Jeremiás szolgálatának egyik legmegrendítőbb vonása: Harc a hamis próféták fanatikus „sálóm"jövendölései ellen (vö. 23:9kk, 27). Mert az igazság és valóság nemcsak vallásos fogalom Jeremiás szemében, hanem Istennek a történelembe helyezett rendje is! ISTEN HIÁBA AKARTA MEGMENTENI NÉPÉT 6:16-21 16 Azt mondta az ÜR: Álljatok ki az utakra és nézzetek körül, kérdezősködjetek az ősi ösvények felől, hol van a jó út és azon járjatok, hogy megtaláljátok lelketek nyugalmát! De azt mondták: Nem megyünk! 17 Őrállókat is állítottam föléjük:

1 „Figyeljetek a kürt szavára!" De azt mondták: Nem figyelünk! 18 Azért halljátok meg ti nemzetek, és tudd meg te népközösség, mi vár rájuk! 19 Halld meg te föld! íme rosszat hozok erre a népre: 85.