Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

és az ilyen népen ne álljak én magam bosszút? 30 Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: 31 A próféták hazugságot prófétálnak, a papok kezükbe ragadták a hatalmat, — az én népem pedig így szereti! De mit cselekesztek majd, ha itt lesz a város vége? 4 Vö. LKöhler, Lexicon, 573. A választott népnek azt a csoportját ítéli meg Jeremiás a 26—28. versekben, amelyik nagyon jól ismerte a szövetségi viszony, tehát az Isten szeretetrendjének az alaptörvényeit, az Isten félelemét és a felebarát szeretetét, de tudatosan áthágta azokat a közösségi életben: a bűnösöket, akik „saját életelveik" szerint élnek (vö. Pálfy, Zsoltárok 19kk). A pénz imádata kegyetlenné tette őket. „Embereket fogdosnak" (vö. Péld 1:11, Mik 7:2k, Hab 1:15), rabszolgaságra vetnek s egyre gazdagszanak. Szónokolni azonban nagyszerűen tudnak Isten akaratáról, ha mások ügyében kell bíráskodniok (vö. Zs 73:6kk). Kereskedők és hitelezők, uzsorások és pénzváltók hasonlítanak az alattomos madarászokhoz. De az isteni jogrend alapvető szociális törvényét, az árvák és szegények védelmét elhanyagolják (vö. És 1:23, Zak 7:10). A gazdagok a felsőbb rendekhez tartoznak és így a polgári életben nekik kellett volna kezeskedniök értük. De ők csak magukkal törődtek, a maguk minél nagyobb nyereségével. Ebből vonja le Jeremiás a 9. verssel egyező tételét: Isten nem hagyja megtorlás nélkül az egyéni és társadalmi életnek ezt a romlottságát. A szövetség Istenének meg kell védenie a szövetség rendjét (vö. 5:5, Mai 3:5). Fokozódik Jeremiás felháborodása a 30—31. versekben, ahol a prófétákat és papokat pellengérezi ki. A klasszikus próféták igehirdetésében gyakran szereplő téma, hogy a hazugságot és ámítást a nép lelki vezetői honosították meg a nép körében (vö. 2:12, 18:13, 23:14, Hós 6:10, És 28:7kk, Mik 2:11, 3:5kk). A hamis próféták hazugságot prófétálnak (2:8), a papok meg helyeslik, mert hasznuk van belőle és megszi80.