Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

papok és a próféták is ide sorolandók! A kép azonban vigasztalan itt is. A felsőbb rétegek még össze is tartanak a rosszban (5c), az erkölcsi kötelékeket elvetik (vö. 5:26k, Zs 2:3) és tudatosan szegülnek ellene Isten jól ismert akaratának (vö. 2:20, Mt 19:23). A próféta véleménye kemény, de nem igaztalan, ha Manassé korára gondolunk, amikor üldözték a prófétákat, a szövetség lényegét pedig annyira meghamisították, hogy magát Jósiás királyt is megdöbbentik a megtalált törvénykönyv kijelentései (Deut, 621. — 2Kir 22:llkk). A próféta jelentése alapján az Űr maga mondja ki a végső szót: Nincs megbocsátás! A ragadozó állatokhoz hasonlított ellenség betör az országba (2:15, 4:7), ostrom alá veszi a városokat és erődítményeket, ahová a gazdag arisztokraták menekülnek és könyörtelenül lemészárol mindenkit, aki kimerészkedik azokból. Majd a 6. vers végén maga Isten állapítja meg, hogy a katasztrófa oka Jeruzsálem bűne. A 7—11. versekben Isten beszél és azzal a kérdéssel foglalkozik: megbocsáthat-e népének, amely olyan hűtlenül elhagyta és a „nem-istenekre esküszik" (vö. 2:11, 4:2)? A sinai szövetségkötéskor az egyetlen Istenre esküdött meg a nép s mert „jólétükben" elhagyta, eljátszotta a szövetséghez kapcsolódó áldást és ígéreteket is (Deut 28). Tombolnak a baálvallás érzékiségében, lábbal tiporják a házasság erkölcsi törvényeit is (8. v.). Nem megbocsátásról, hanem csak megtorlásról lehet itt szó: Isten személyes bosszújáról. Hiszen itt már arról van szó, hogy Istennek magának kell komolyan vennie az istenségét és megvédenie azzal, hogy nem hagyja büntetés nélkül, aki az ő nevével, azaz istenségével visszaél! Ezért ad személyesen utasítást arra, hogy támadja meg az ellenség a szőlőhegy képében szimbolizált Izráelt (vö. És 5:lkk, Jer 2:21, 12:10). Szabad préda a nép az ellenség kezében. A 11. versben még egyszer összefoglalja Isten az eddigieket és megokolja az ítélet jogosságát: Az egész választott nép hűtelenné lett hozzá, Júda nem jobb Izráelnél, pedig különbnek tartja magát. A reá mért csapás nem lesz kisebb, mint volt Északizráelé (722). 74.