Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

1 Az apokaliptikus felfogás szerint a világ vége előtt elvándorolnak a madaraik a földről. — 2 Az előkelőbb nők stibiummal festették szemüket, amitől nagyobbnak és ragyogóbbnak látszott, vö. 2Kir 9 : 30, Ez 23 : 40. A 23—26. verseket több exegéta (pl. Volz is) az apokaliptikus irodalom termékének tartja, amely tehát nem származhatik Jeremiástól. Szerintem stílusában és tartalmában is jeremiási szöveggel van itt dolgunk, amely az eddigieknél nagyobb dimenziókba visz el bennünket. Lélekben látja, hogy a föld, az ég, hegyek, termőföld és városok kietlenné és pusztává lettek. Megbomlott a teremtés rendje, a földön káosz uralkodik, az ég sötét, a szilárd hegyek meginognak, ember és állat eltűnik a földről (vö. Zof 1:3), a kertek és a gyümölcstermő föld pusztaság, a városok romokban hevernek! Csak a 26. vers végén tűnik ki, hogy Isten haragos ítélete látogatta meg a kozmoszt (vö. Zs 18:10.12, És 13:10kk, Jóéi 2:10, 3:5, 4:15, Mik l:3k, Náh 1:5, Hab 3:6.10). A 27—28. versek isteni pecsétet ütnek a próféta látomására. A világbíró elhatározott szándéka, hogy elpusztítja a bűnös országot, úgy hogy a menny és a föld is elsiratják (vö. 3:18, 5:18). A 29—31. versek megint az ellenséges invázió színterére visznek bennünket. A környező városok már megsemmisültek és aki életben maradt, elrejtőzött a sziklák hasadékaiban, vagy a bozótos helyeken. Halálos csend honol mindenütt. Csak Jeruzsálem áll még. De neki is ütött utolsó órája! És hogyan fogadja az ellenséget, azaz Isten ítéletét? Űjból előveszi régi praktikáit. „Sión leányát" kéjnőnek rajzolja meg, aki kicsinosítja magát szeretői számára: bíborba öltözik, fölrakja aranyékszereit, stibiummal befesti szemeit. — Ezúttal azonban hiábavaló minden maga kelletése, amellyel az idegen istenek és világhatalmak kegyeibe akar beférkőzni a szövetségi hűség kontójára. Ez az ellenség nem a szépségére vágyik, hanem az életére tör. Jeremiás már látja a borzalmas véget is. Sión sikolyát hallja. De most nem az először szülő asszony sikolya ez, hanem a meggyilkolté, aki kétségbeesetten nyújtja ki segítségért a kezét (vö. JerSir 1:17). összerogy a felismerés súlya alatt, hogy gyilkosok áldozatává lett. 70.