Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

változik meg az ember. Az igazi bűnbánat a szív megváltozása, az élet radikális megújulása. Két képpel érzékelteti ezt Jeremiás. Az elsőt a földműves ember életéből veszi. A vetés csak akkor nő meg, ha jól előkészített földbe vetik a magot (= Hós 10:12), ha a gazt eltávolították (Mt 13:7kk). A második kép a körülmetélkedési rítusra nyúl vissza. Ez a testi operáció külsőleg Isten gyülekezetének tagjává avatja az embert. De mit segít ez, ha a szív maga nem akar tudni Istenről, nem jut el hozzá Isten igénye (Róm 2:25). Hiszen belülről, az ember szívéből származik minden rossz (Mk 7:21). Ezért belső körülmetélkedésen kell átesnie az embernek. Minden rosszat ki kell vetnie a szívéből (Ez 18:31). De ahogyan Ezékiel korrigálja ezeket az igéket 36:26-ban, Jeremiás is tudja, hogy az új élet, az új teremtés nem az ember fáradozásán múlik, hanem Isten megbocsátó irgalmas szeretetén (3:22a). Ugyanezeket az igéket találjuk Jézusnál is, tehát az ÓT-ban is az örök ige szól hozzánk Jeremiás próféciáján keresztül. A 4b. vers mutatja, hogy Jeremiás komolyan vette a megtérést. A bűnbánó szív számolhat Isten kegyelmével. Különben fellángol Isten haragja. Jeremiás tudja azt is, hogy a nép csak a bűnbánat külsőséges hangulatára hajlamos és az Isten kívánta megtérést, bűnbánatot nem vette komolyan. HÁBORÚ A ROSSZ MEGINDUL ÉSZAKRÓL 4:5-8 5 Adjátok hírül Júdában, hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte, kiáltsátok tele tüdővel és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk az erődített városokba! 62