Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

nyúlhatott úgy Izráelhez, hogy meg ne égette volna a kezét. Most pedig ellenségei és „barátai" zsákmányává lett. Nyoma sincs annak, hogy Izráel Istennek szentelt volt. Szolga most, sőt házában született rabszolga (verna), aki fölött sohasem süt ki a szabadság napja. Kép nélkül: Izráel népének és vezetőinek balgasága keservesen megbosszulta magát. A kicsi Júda csak akkor élhetett békében, ha az adott világpolitikai erőviszonyokkal számolva tudomásul vette az asszírok uralmát. 650 körül azonban bomladozni kezdett a hatalmas asszír birodalom. Egyiptom függetlenítette magát, a többi leigázott országok is mozgolódtak. Jeruzsálemben is akcióba lépett a függetlenségi párt és Júda politikusai lázadásokat szerveztek. Egyiptomra akartak támaszkodni —mint Ésaiás korában! —, amely a maga részéről szívesen nyújtotta ki csápjait Palesztina felé. Egyelőre azonban még nem volt elég erős önálló akcióra és inkább csak zavaros ígérgetésekben és jelentéktelen segély csapa tok küldésében merült ki támogatása, amit azonban drágán kellett Júdának megfizetnie. A szomszédos országokkal is szövetséget tervezgettek a politikusok és mindez rengeteg pénzbe is került. Közben Asszíriának is fizetni kellett a hadisarcot és hűbéri járulékokat. Ezt a többirányú terhet csak a köznép nagyfokú kizsákmányolásával tudták fedezni. Ha büntető különítmények érkeztek Asszíriából Palesztinába, a vele járó fosztogatás megint csak a kisebb birtokosokat sújtotta. A hűtlenkedő városokat lerombolták, de a főváros mindig megmenekült a pusztítás elől nagyobb hadisarc árán s ez megint csak a közép- és kisbirtokosokat érintette. Nem tudjuk, hogy mikor kezdődtek el ezek a lázongások Egyiptom támogatásával. Jósiás király 8 éves volt, amikor trónra lépett és így uralkodása első éveiben teljesen környezetének befolyása alá került. A nép két pártra szakadt. Mindegyik igyekezett pártfogoltja bizalmát megszerezni és megtartani. Követek mentek a szélrózsa minden irányába, a nép nyomorúsága pedig egyre nagyobb lett. Így érthető, hogy mit akart Jeremiás a fenti versekben mondani: Ellenezte ezt a politikai sürgés-forgást. Magatartását azonban nem csak politikai, hanem valláserkölcsi szempontok is motiválták. Dacos lázadást Isten ellen, önző ellenkezést látott benne azzal a helyzettel szemben, amelybe ép44