Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

tennel, akkor nem az emberek szájaíze szerint prédikálnának, hanem fölfednék azok gaztetteit, bűnös életmódjukat (rossz útjukat!) az Isten igéjének a fényében és bűnbánatra hívnák a népet. Hiszen az ilyen lelkipásztori szolgálat kezdettől fogva „megbízatása" volt Isten embereinek, tehát az igazi prófétáké is (vö. Ám 2:11). Ebben szorgoskodott maga Jeremiás is minden sikertelenség ellenére. Az álom, és Isten igéje (23—32). — Ez a szakasz tartalmilag szoros összefüggésben van az előzőkkel, még ha eredetileg máskor is hangzott el és önálló próféciája volt Jeremiásnak. Csúcspontját éri el ebben a szakaszban Jeremiásnak a hamis próféták ellen mondott prófécia-sorozata. A szónoki kérdéseknek az a rendeltetése itt, hogy helyes megvilágításba helyezze a tényt; kivel is van dolguk a prófétáknak, ha Isten nevében igének minősítik „álmaikat"? És ebben a vonatkozásban a 23. vers a nagy távolságot hangsúlyozza, ami Isten és az ember között megvan, ami nem tüntethető el még akkor sem, ha Istenről és prófétájáról van szó. Isten felségének a tagadását jelenti, ha elmossa az ember ezt a távolságot és olyan „közeinek" tudja magát a próféta Istenhez, hogy saját gondolatait és vágyait azonosítja Isten igéjével. Ebben rejlik a 23. vers mondanivalójának szoros összefüggése az előzőkkel. Isten transcendenciájának a bizonysága az is, hogy nincs előtte titok (24), mert ö nincsen kötve az emberi korlátokhoz. Ezért tud világosan különbséget tenni a bűnösök és a bűntelenek között, az igazi és hamis próféták között. Jól látja, mi történik mennyen és földön (vö. Zs 139:7kk) és jól látja, milyen üzelmeket folytatnak nevében a hamis próféták! A hamis próféták álom-prédikációiról szólnak a következő versek (25—29). Először biztosítja Isten a hamis prófétákat arról, hogy jól ismeri jövendöléseik forrását és a tartalmát (25), hiszen előtte semmi sem titok. „Álmaikra" hivatkoznak és annak alapján következtetnek Isten szándékaira. — Az álmok megítélése szempontjából nem találunk egységes felfogást az Ótestámentomban. Hiszen Gen 28:12k, Num 12:6, Jóéi 3:1 és Jób 4:12kk-ban az álom Isten kinyilatkoztatása. Jeremiás pedig éles határvonalat húz álom és Isten igéje kö247.