Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

jellegének a bizonyságát, hiszen „Jahve" lesz a neve (Theodoret, Calvin). Isten népének a magasztaló bizonyságtétele ez Isten mellett, aki az üdvösség adója és hordozója. Mert a cedáqá hasonlóan a páli dikaioszüné theou-hoz az Isten ajándékozta igazság, tehát azonos jelentésű az „üdvösséggel". Ez a név kétségtelenül vonatkozással van Cedékiás király nevére (Cidqijjáhú = igazságom az ŰR). De ő Nebukadreccartól, Bábel királytól kapta a nevét, itt pedig a választott nép „magva" nevezi így Királyát, akit Istentől kap. Ez okból egyes magyarázók azon a véleményen vannak, hogy ezt a próféciát nem sorolhatjuk az Ötestámentom messiási jövendöléseihez. Jeremiás csak arról jövendölne itt, hogy Isten a fogság után igazságos királlyal ajándékozza meg a népet. Ellene szól ennek a felfogásnak, hogy ennek az uralkodónak az elhívása kimondottan csak Isten műve lesz. Az üdvkort is Ö adja, ahogyan ez a Király nevében is kifejezésre jut. Nemcsak földi jólét, hanem Isten üdvösséges cselekedetei is jellemezni fogják a béke korszakát. És elsősorban a 6b. vers jelzi, hogy minden megfontolás ellenére ez a prófécia messiási jövendölés és Jézus Krisztusban teljesedett be, „aki bölcsességül lett nékünk Istentől és igazságul, szentségül és váltságul" (lKor 1:30). Lezárja a királyokról szóló próféciákat az üdvkört jellemző kijelentés (7k), amivel szinte szószerint találkoztunk már 16:14k-ban. Kilátásba helyezi a nép hazatérését a fogságból és hangsúlyozza, hogy nem merész fantázia diktálja ezt a reménységet. El fog jönni az idő, amikor nem az egyiptomi kiszabadulásra hivatkoznak majd, amikor Isten nagyságát és hűségét akarják magasztalni, hanem arra, hogy hogyan hozta föl és hozza meg Isten Izráel házát Észak országából, tehát a fogságból. És Istennek az a szabadító tette még nagyobb lesz, mint az első! Mert ez vezeti be Isten üdvtörténetének az új korszakát. Jeremiás hitének és az Isten hűségébe vetett reménységének a szilárdságát és merészségét bizonyítja, hogy minderről akkor prófétál, amikor a választott nép még a nagy katasztrófa előtt áll. Jeremiás meg tudta ezt tenni, mert hitt abban, hogy Isten üdvtörténete nem szakad meg a történelem eseményei következtében. 237.