Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

1 Tartalmi és formai saó játék a pqd igével: „Nem vettétek számba őket, de én majd számiba veszlek benneteket!" — fenyegető éllel. Vö. Ex 32:34. — 2 Vö. 32:37, Ez 34:13. — 3 Vö. 33:14kk, És 4:2, 11:1, 40:10k, Dán 9:21—25, Zak 3:8, 6:12, Jn 1:45. — 4 Vö. És 9:lkk, Am 9:llkk. — 5 Vö. 22:3.15, Zs 72:1—2, És 9:7, 32:1.18. — 6 Vö. 33:16. A Cedeq régi istennév (Adónisedeq, Malkicedeq, stb.), amely utalás akar lenni a Cidqijjáhú névre: az új király majd teljesíti azt a programot, aminek Cidqijjáhú annyira nem felelt meg. Vö. lKor 1:30. Az előző szakasz végén arról szólt Jeremiás, hogy az utolsó dávidi király meghaltával Isten más úton viszi tovább üdvtörténetét. Mert az ítélet nem az utolsó szava Istennek. És az egész eddig tárgyalt gyűjtemény ebben a szakaszban valóban üdvjövendölésben csendül ki. A kutatók nagy többsége azon a véleményen van, hogy ez a prófécia az utolsó dávidi származású királynak, Cidqijjáhúnak (= Cedékiásnak!) az uralkodása alatt hangzott el, aminek legdöntőbb támpontja a 6. vers, ahol utalás történik Cedékiás nevére. A prófécia világosan három részre bontható: 1—4: a hűtlen pásztorok ellen intézett prófécia; 5—6: a jövendő Királyának megjövendölése; 7—8: az üdvkor új korszakának a jellemzése. A pásztorok ellen intézett prófécia arról beszél, hogy a pásztorok nem teljesítették feladatukat, nem pásztorolták hűségesen a nyájat és nem vették számba őket minden egyes alkalommal (2), ezért azok szétszóródtak, elkallódtak. A pásztorokon egyesek csak a „királyokat" értik, akiknek a helytelen magatartását Jeremiás még egyszer összefoglalná itt a gyűjtemény utolsó szakaszában. Helyesebb azonban általában a választott nép vezetőire értenünk a pásztor szót éppen Cedékiás királynak a korában, aki csak tehetetlen figura volt hivatalnokai kezében és ezért Jeremiás nem is sokra becsülte. Isten maga állapítja meg a pásztorok bűnét és meghirdeti büntetésüket is egy szójátékkal: Mert nem vették számba a rájuk bízott nyájat, Isten majd elszámol velük gonosz tetteikről (vö. Ez 34:lkk). Isten nem tudja nézni, hogy nyája szétszóródik. Ő maga szórta szét őket idegen országokban, de a nyáj „maradékának" megkegyelmez (3k). Nemcsak haza hozza őket, hanem a hűtlen pásztorok helyett igazi pásztorokra bízza az új nyájat. Mert a nyájat elpusztító katasztrófa — Jeremiás hite és reménysége szerint — nem lesz Isten utolsó 235.