Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

azért megbocsáthatatlan, mert Jeremiást megvesszőztette, mert kalodába záratta, hanem mert megkísérelte Isten igéjének az elhallgattatását. „Téves" jövendölése száll vissza ítéletként a fejére (6), hiszen „üdvjövendöléseivel" csakúgy mint a többi hamispróféták ellensúlyozni akarta Jeremiás jövendöléseinek súlyosságát. Ezért kell „iszonyattal" megtapasztalnia, hogy az események menete Jeremiásnak fog igazat adni. Először fordul elő ebben a szakaszban a fogságba vivő és a fogság helyének a neve! Egész Júda Bábel királyának a kezébe esik (4). Pashúr hallgat! Nem zárja le újból Jeremiást! Talán megtudott — mint pap — valamit abból, hogy az Isten igéjét nem lehet megkötözni, nem lehet bojkottálni, nem lehet meg nem történtté tenni?! (2Tim 2:9). JEREMIÁS LELKI HARCA 20:7-18 7 Elcsábítottál

1 URam és én elcsábultam. Megragadtál és hatalmadba ejtettél. Rajtam nevetnek egész nap engem gúnyol mindenki. 8 Ahányszor csak igét hirdetek, segítségért kell kiáltanom: Erőszakot és romlást hirdetnem.

2 Bizony az ÜR igéje szerzett nekem szégyent és gúnyt egész nap.

3 9 Ezért azt mondom: Nem akarok többé megemlékezni róla és nem fogok többé nevében igét hirdetni. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba rekesztve. Erőlködöm, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. 10 Mert hallgatnom kellett a többiek rágalmát — iszonyat köröskörül

4 —: „Jelentsétek föl", „Föl is jelentjük". Akik velem békességben voltak, mind lesik, hogy elesem-e. 210.