Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

IV. Exegézis és igehirdetés

vigyáz arra, hogy ki ne alakuljon egy új „Kirchenlatein", amit csak a „beavatottak" értenének. A dogmatikán keresztül az írásmagyarázat nyelvhasználatának maiságán múlik az is, hogy az igehirdetés életközei legyen. Az embereknek „aufs Mául" kell beszélnünk (Luther). A hivő exegétának az egész írásmagyarázat történetkritikai „apparátusa" a gyakorlatban nem egyéb, mint „Handwörterbuch" = szótár, amely önmagában adiaphoron. De nélkülözhetetlen, mert segít megérteni azt, ami írva van. írásmagyarázat héber grammatikai és összehasonlító vallástörténeti ismeretek nélkül az Ótestámentom területén nem lehetséges! De természetesen ez a maga föl nem bontott és nem „aufs Mául" mondott formájában, azaz mint „tudományos exegézis" nem tartozik a gyülekezetre. És mégis a kettőt: Tudományos és gyakorlati írásmagyarázatot, nem szétválasztani kell, hanem megkülönböztetni egymástól. A baj mindig akkor kezdődik, amikor az utóbbit ki játszák az elsővel szemben. A gyakorlati írásmagyarázatnak kell mindig tekintettel lennie a tudományos exegézisre és nem megfordítva. Az exegézis csak függetlenségében tud szolgálni az igehirdetésnek, az egyháznak magának. Az exegézist végző és az igehirdetés között természetesen ott áll az exegézis felszínre hozott eredményeiben magát megszólítva tudó és erre az isteni megszólításra felelő személy és egyházával közös hitvallása. Ebben a megszorított értelemben és az exegézis önállóságának a fenntartásával igaz a tétel, hogy az írásmagyarázatot az egyház hitvallása is irányítja. Ezért felesleges, sőt félrevezető az exegézis mellé odatenni a teológiai, vagy bármely más jelzőt. A bibliai exegézis nem a módszereinél, hanem a tárgyánál fogva egyházi tudomány és így lesz teológiaivá. 21