Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

I JEREMIÁS ÉLETE ÉS KORA Luther Márton 1532-ben Jeremiás könyvéhez írt előszavában mondja: „Jeremiás rendkívül szomorú próféta volt, siralmas és nehéz időkben élt s amellett igen nehéz volt az igehirdető szolgálata, mert több mint negyven esztendeig kellett vívódnia rosszindulatú és csökönyös emberekkel. Nem sok haszna volt belőle, hiszen azt kellett látnia, hogy azok egyre gonoszabbak lettek: többször meg akarták ölni és sok csapást mértek reá. MegTcellett érnie és a saját szemével látnia az ország elpusztítását és a nép fogságba vitelét ..." Jeremiás éppen ezen a réven lett az ÖT egyik legrokonszenvesebb prófétájává. Sőt még több: az igehirdetők példaképévé, akinek élete és egész munkája legmeggyőzőbben mutatja, hogy a prófétai igehirdetés mennyire és mindig időszerű a gyülekezetben. Mert a prófétai ige — ahogyan általában minden isteni ige — ígéret és parancsolat, támadás és vigasztalás egyszerre az ember egész életét átfogóan. Ilyen, a világ eseményeit, népének, embertársainak, a gyülekezetnek egész létét Isten igéjének a mértéke alá állító próféta volt Jeremiás. Népének legválságosabb perceiben hívta el Isten, hogy a bűnösöket, a pártütőket kérlelhetetlenül leleplező és megtérésre hívó, a nyomorúságban vigasztaló és az elkerülhetetlen isteni ítéletben is Istennek a szeretetét és hűségét hirdető próféta legyen a választottak gyülekezetében. Csak akkor tudjuk megérteni Jeremiás igehirdetését, ha beleállítjuk életét korának az eseményeibe. Jer születése előtt mintegy két emberöltővel (722. K. e.) foglalták el az asszírok Samáriát, Északizráel fővárosát. A kicsiny Júda még 100 évig maradt fenn Asszíria vazallusaként. Szargón asszír 3