Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

dolkodásban. Ezért kenték meg azokat az áldozati állat vérével. Vö. Ex 29 :12, Lev 4 : 7, 8 : 15, 16 : 18. — 3 Eredetileg kanaáíni kultikus szimbólum, amely az istenek fáját jelképezte. Vö. Deut 12 : 2, 16 : 21, Bir 3 :7, 2Krón 24 : 18, 33 : 3.19, És 1 : 29, 17 : 8. — 4 15 : 13. A 3—4. versek részben megfelelnek 15 :12—14-nek, de mindkét helyen rendkívül töredékesein és romlott sízöveggel szerepelnek. — 5 A héber szövegben szereplő bká helyett többen jádká-1 olvasnak és így fordítják: „El keld venned kezedet örökségedről". Tartalmilag azonban alig van a két fordítás között különbség. A 17. fejezetben különböző próféciák gyűjteményét találjuk és ezek között az első ez a szakasz, amely Júda bűnéről és bűnhődéséről szól. Minden bizonnyal az esztendőnként megismétlődő engesztelési ünnepen (vö. Lev 16:lkk, 23:lkk, Num 29:7) hangzott el ez a prófécia, amikor összegyűlt az egész nép, hogy az esztendő minden vétkét megvallják és kultikus ceremóniákkal eltüntessék. A próféta is jelen van és figyel. Meglépő, hogy a nép milyen könnyen elszámol lelkiismeretében a bűnökkel. Jeremiás ezért akarja elmélyíteni a gyülekezet látását a bűn dolgaiban. Júda bűne kétféleképpen mutatkozik meg. Először is a megromlott alapfelfogásban. Abban, hogy a szív távozott el Istentől és ahogyan Jeremiás egyebütt is mondja, a szivek körülmetéltségére volna szükség, hogy Isten szeretetére méltó lehessen (4:4). A nyilvánvaló bűnök másik tere a kultusz maga. Az összegyűlt nép fülében visszatetsző vagy legalábbis érthetetlen megállapításnak tetszik a próféta álláspontja, mert a kultusz, különösen is az engesztelési ünnep kultusza éppen azt célozza, hogy a gyülekezet bűnvallása után eltörölje a bűnt. A próféta azonban éppen erre utalva állapítja meg, hogy ez a kultusz is tele van bűnnel, ahogyan Ámos mondja: „Menjetek csak Bételbe, ti hitszegők, Gilgálban tetézzétek a hitszegést!" (4:4). Vagy Hóseás: „Bizony, megszaporította Efraim az oltárokat, vétekké váltak számára: vétkezés oltáraivá." (8:11). Jeremiásnak az volt a meggyőződése, hogy a kultikus kegyesség nemcsak megromlott, hanem hitszegés, tehát bűn. Isten népének tudnia kellett volna, hogy Isten nem áldozatokat követel, hanem igazságosságot (Am 5:24), felebaráti szeretetet (Hós 6:6), tisztaságot (És 1:6), engedelmességet (Jer 183.