Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

mekei (1—4. ν.) korábbi, mint a többiek, amelyeknek az idejét nehéz volna megállapítani. A próféta lemond asszonyról és gyermekről (1—4). — A bevezetést minden bizonnyal maga Jeremiás írta első személyben. Azt az isteni parancsot kapja a próféta, hogy ne házasodjék meg és ne legyenek gyermekei. A szöveg nem engedi meg az isteni parancs gyengítését sem azzal, hogy lélektanilag okoljuk meg Jeremiás bátortalan természetével, sem azzal, hogy a komor idők miatt nem mert gondolni házasságra. De azzal sem, hogy a prófétai hivatás nagy feladatai közben nem volt ideje a családalapításra. Mindez igen modern és negatív érvelés. Arról nem is szólva, hogy Hóseás és Ésaiás családalapítása ellene szól ennek a magyarázatnak. Kétségtelen, hogy az isteni parancs súlyos áldozatot jelentett Jeremiásnak, aki éppen természeténél fogva támogatásra, segítőtársra, élettársra szorult és a családalapítás különösen is fontos volt olyan hitvilág keretei között, amikor a túlvilági életben még nem hittek és a teljes élet kimunkálásának — amihez föltétlenül hozzá tartozott a családalapítás és gyermeknemzés, az utódok fölnevelése, tehát az élet folytatása itt a földön — ebben a világban kellett megtörténnie. A döntő azonban ebben a szakaszban mégis az, hogy Jeremiásnak a saját életével kellett megpéldáznia az eljövendő ítéletet, tehát a családi élet fölbomlását és a gyermektelenséget. Vele az volt Isten sajátos szándéka, hogy állandó intelem, jelzés legyen kortársai szemében és így figyelmeztesse őket Isten igéjének a realitására. A prófétai életstílus szimbolizmusának ez az értelme megvan a 3k versek megokolást adó igéjében. Megfelel annak, amit a próféták szimbolikus cselekedeteiről egyébként is hallunk és tudunk az Ótestámentomból és teljesen megfelel a Jeremiási felfogásnak is (vö. 7:33, 8:2, 15:2k és GFohrer, Die symbolischen Hundlungen der Propheten 27kk). Nem szabad részt vennie a gyászolásban (5—7). — Egyenesen megbotránkoztatta az embereket, hogy Isten parancsára nem mutathatta ki részvétét a próféta, ha halálesetek alkalmával nem mehetett be a gyászoló család házába, hogy így 12 Jeremiás 177