Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

íze szerint végzi azt. Jeremiásnak súlyos belső lelki harcokat és kemény külső megpróbáltatásokat kellett kiállnia küldetésének a teljesítése közben, mert újat és szokatlant mondani Istenről és szándékairól gyülekezetéről. A prófétai szolgálat terhes (10—11. 15—18). Érthető, hogy a meghirdetett kemény és fenyegető igék egyre több embert tettek a gyülekezetben ellenségévé. Szülővárosában már a saját testvérei és rokonai akarták megölni (vö. ll:18kk). Jeruzsálemben halálos ellenségei lettek a papok és az üdvpróféták. A kör szinte bezárult már körülötte. Joggal nevezi tehát magát olyan embernek, aki az egész világgal harcban áll (10) és perel, aki az egész ország harcának, támadásának és bántalmazásának a célpontjává lett. Szinte vádolja magát azzal, hogy örök ellensége lett mindennek és mindenkinek. Ahová csak megy, ahová csak nyúl, fölizgatja a kedélyeket. Pedig senkinek sem adósa, de nem is hitelezője, hogy félni kellene tőle! Minden és mindenki esküdt ellensége az országban, neve fogalom, illetve az átkozás tárgya. Pedig senkit sem bántott, senkit nem nyomorgatott, senkit meg nem sértett. Szolgálatában és küldetésében mindig embertársai javát tartotta szem előtt. Sőt tovább ment: Nemcsak a saját népét szerette forrón és benne a népének minden egyes tagját, hanem még az ellenségeiért is tudott imádkozni és ha veszedelemben, vagy szükségben voltak, nem maradt el Jeremiás közbenjáró imádsága az Úrnál. Úgy gondolom azonban, hogy itt az ellenség szónak nem jézusi értelme van még. Jeremiás azokra az ellenségeire gondol saját népén, a saját gyülekezetén belül, akik az életére törtek, akik átkozták és gúnyolták. Nagyon életes és reális dolog az, amit ezekben a versekben elmond a próféta. Nemcsak azt akarja mondani, hogy nyilvánvaló ellenségeiért a választott népen belül, a papokért és üdvprófétákért fölemelte kérő és könyörgő szavát Istennél. Jeremiás látja azt is, hogy a nép vezető emberei, az ún. arisztokrácia hogyan zsarolja a szegényebb néprétegeket pénzkölcsönzéssel, tehát uzsorával és kamattal. Sokszor nagy szükségbe jutottak emiatt a szegény néprétegek. A különböző követségek és idegen zsoldosok költségeit mindig ennek a nép170.