Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

és a lustaságát simogatta, ami nem állította a vagy-vagy döntés elé, ami nem kényszerítette öneszmélésre: tehát bűnbánatra és megtérésre. Ez a vétek mindenki vétke, nincs kivétel. Ezért nem lesz kivétel az isteni meglátogatás idején sem, Isten a saját rosszaságukat önti vissza a fejükre (16). A PRÓFÉTA PANASZA. ISTEN ELUTASÍTJA KÉRÉSÉT 14:17 - 15:4 17 Sőt ezeket az igéket mondd nekik: Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal és nem apadnak el. Mert nagy töréssel törték össze népem szűz leányát,

1 igen fájdalmas vereséggel. 18 Ha kimegyek a mezőre, ott vannak a kard által elejtettek, ila bemegyek a városba, ott vannak az éhínség betegei. Bizony próféta is, pap is, olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek! 19 Egészen megvetetted Júdát, megutálta Siont a lelked? Miért vertél így meg bennünket, hogy nincs gyógyulásunk? Békességre vártunk, de nincs semmi jó, a gyógyulás idejére, de itt a rettegés!

2 20 Ismerjük URam, bűnösségünket, atyáink bűnét; vétkeztünk ellened. 21 Ne útálj meg a te nevedért, ne gyalázd meg dicsőséges trónusodat!·

5 Emlékezzél! Ne törd meg velünk kötött szövetségedet! 22 Vannak-e a népek hiábavalóságai között esőt adók? Ád-e az ég záporesőket? 162.