Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

25 Ez a te sorsod, kimért részed is én tőlem — így szól az ÜR. Mert elfeledtél engem és a hazugságban bíztál! 26 Ezért én is arcodra borítom lepledet, hogy kilássék a gyalázatod. 27 Házasságtöréseidet, nyihogásaidat, fajtalan paráználkodásodat: a mezőn emelt magaslatokon láttam förtelmességeidet. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni ezután sem? Meddig tart ez még? 1 Vö. 52 : 4.7.12—16. — 2 A király anyja (Nehústá: 2Kir 24 : 8kk) a király után a legfőbb tekintély az udvarban. Jójálkím még igen fiatal volt (17 éves) s ezért anyjának jelentős szerepe volt a kormányzásban,. Ezért hivatkozik reá Jeremiás másutt is: 22:26, 29:2. — 3 Júda déli része könnyen megközelíthető volt a harci kocsikkal és lovasokkal támadó babilóniai hadsereg részéről. Az északi hegyvidéken azonban csak nehezen tudtak előre nyomulni. Miután ezeket a déli erődítményeket bevették, a főváros körül volt, zárva, és így a délről várt egyiptomi segítség is hatástalanná vált. Vö. 2Kir 24 : 8kk. — 4 52 : 28 szerint az 597-es deportáció volt a legnagyobb. A fogságba vittek számát illetően három helyen kapunk adatot: 2Kir 24 : 14, 24 : 15k és Jer 52 : 28-ban. — 5 Jeruzsálem és a vidék lakossága. A főváros felelős az egészért. — 6 Már Aház király óta (És 7) igyekezett Júda a mezopotámiai nagyhatalom jóindulatát megnyerni, vö. 2 :33.3fik. — 7 4 : 31, 6 : 24, 22 : 23. — 8 A pudendára alkalmazott euphermstmus. A városnak a szajha sorsa jut osztályrészül, vagyis nyilvánosan megszégyenítik. Vö. 26. v., És 3 : 17, 47 : 2.3, Ez 16 : 37kk, Hós 2 : 5, Náh 3:5. — 9 Nyáron a sivatagi perzselő szél besöpör Júda síkságaira. A képhez vö. Zs 1 : 4 jegyzetét a próbafüzetben. Gyakran előfordul: 4 : 11. 18 : 17, Hós 13 : 3. A fejezet egyes darabjainak ezt az összefoglaló címet adhatjuk: A gőgös gyülekezet. Hiszen különböző oldalról megvilágítva ugyan, de a magabiztosságot, az önhittséget, a beképzeltséget és hitbeli gőgöt korholja a próféta. Az öv példázata (1—11). —• Ez a példázat sok fejtörést okozott már az exegétáknak. Az egyik felfogás szerint az öv megvásárlása és elrejtése az Eufrátes partján nem történt meg a valóságban, hanem csak a próféta víziója volt (Weiser 149.