Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f
Izráelt a 7. versben „házának", Izráel szomszéd népeit a saját szomszédainak szólítva azt a kérdést tárgyalja ez a szakasz, hogy hogyan jelentkezik Isten igazsága az Izráelt elpusztító hatalmakon. Izráel bűne szempontjából Isten igazságos ítéletét hajtották végre, amikor betörtek Júda országába. De ez nem menti föl őket az alól a vétek alól, hogy az emberi bűn is közrejátszott náluk abban, hogy Isten „örökségére" tették kezüket (vö. Ám 1:3—2:16). Isten, a történelem URa előtt, felelősek azért, hogy embertelenül jártak el Izráel ellen. Már a 12:9—11 versekben fölháborodott Isten eljárásuk embertelensége miatt. Az ítélet azonban soha sem utolsó szava Istennek. Nemcsak a választott nép nyerheti vissza szövetségi szeretetét, hanem szomszédai is, ha elfogadják az Istenbe vetett hitet és ünnepélyesen fölvétetik magukat Istennek az üdvösséget előkészítő szövetségébe, vagyis elfogadják Jahvet Istenüknek. Ezzel „leróják" egyúttal azt a bűnüket is, hogy elcsábították a választott népet Jahvetól a baálok tiszteletére. Ez a szakasz ékes bizonyság arról is, hogy már a fogság előtt gyakorlat volt a nem izráeliek fölvétele a Jahve-szövetségbe (vö. Bir 5:23, Jós 9, 2Kir 5:15kk, Zs 87, 102:23). Nem a késői zsidóság prozelitáira kell tehát itt gondolnunk és ezért ezeket a verseket Jeremiástól kell származtatnunk. Isten tehát üdvösséget tartogat minden népnek (vö. Jónás egész könyvének a mondanivalóját!) és etekintetben már Jeremiás átlépte a partikuláris gondolkodás korlátait. Második Ésaiáshoz hasonlóan a pogányok világosságát ígéri Istenben. De az engedelmesség, az Istenre hallgatás, rájuk is vonatkozik fönntartás nélkül (vö. Ex 19:5). Nincs jövőjük, ha az egyedül igaz Istenhez hűtelenek lesznek. A GŐGÖS GYÜLEKEZET 13:1-27 1 Azt mondta nekem az Ür: Menj és vegyél magadnak egy lenövet, aztán tedd a derekadra. De vízbe ne vidd! 2 Megvettem az övet az ŰR igéje szerint és a derekamra tettem. 146.