Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

II. Jeremiás könyve

tartalmaz próféciája Istenről, aki szolgájától teljes odaadást kíván és a bűnt kérlelhetetlenül elítéli. Örök érvényű isteni igéket tartalmaz minden próféciája az örök szeretetről, amely nem hagyja elkárhozni az embert és nem nyugszik, amíg az Isten képére teremtettség ki nem rajzolódik rajta. Jeremiás jogot szerzett arra, hogy hallgassunk az általa hirdetett igére, mert minden igéjét az életével és szenvedésével pecsételte meg. Jeremiás azért volt és azért lesz mindig a hozzánk legközelebb álló próféta, mert benne saját magunkat ismerjük föl, akik immár Krisztusban munkáljuk félelemmel és rettegéssel üdvösségünket. Végül letagadhatatlan bizonysága Jeremiás élete és munkássága annak az igazságnak, hogy akihez egyszer szólt az Isten, az nem tud Tőle megszabadulni. És ennek az Istennek van hatalma térdre kényszeríteni mindenkit, aki ellene mond igéjének, hogy azután ugyanaz az Isten kegyelmesen magához öleljen minden megtérő bűnöst. II JEREMIÁS KÖNYVE Jeremiás könyve forrásai Az ótestámentomi tudósok körében egyöntetű a felfogás, hogy Jeremiás könyve nem egységes és nem is egy szerzőre vezetendő vissza (kivétel csupán WMöller, Einleitung in das A. T. 1934. 108kk). Jeremiás könyvének ugyanis háromféle forrása van: 1. Jeremiás saját följegyzései. 2. Bárúk elbeszélése, amely részben Jeremiás diktálása alapján készült, részben Bárúk önálló történeti elbeszélése. 3. A gyülekezet alkotása a későbbi évszázadokban (ezt nevezik egyesek a deuteronomista átdolgozásnak, pl. Rudolph, Jeremia IVk.) Jer 36:32-ben azt olvassuk, hogy Jeremiásnak az eredetileg nyilvános felolvasásra szánt próféciáit Jójákim király (609— 598) elégette, de Jeremiás újból lediktálta Báruknak, „Sőt sok más hasonló ige is került melléjük" (Jer 36:32). Sem az ún. 11