Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Bevezetés - 5. §. A zsoltárok keletkezése

b) A zsoltárok áthagyományozása sokrétűen történhetett: kiválogatták az istentiszteleti használat szempontjából alkal­masakat, ezeket megőrizték a templomi archívumban, ren­dezték és gyűjtötték őket. Sokat közülük minden bizonnyal már kívülről is tudtak a kegyesek és énekelték az emberek. A rendezés közben kisebb gyűjtemények alakultak ki. Az egyes zsoltárok szövegén természetesen aktuális vál­toztatásokat is eszközöltek a papok. így pl. a 2. és 3. könyv­ben a Jahve istennevet végig Elohímra változtatták. Össze­függött ez azzal a 3. századi zsidó kegyességi irányzattal, amely kerülte a szent név kiejtését. Ellátták feliratokkal is a zsoltárokat és az így kialakult gyűjteményeket valószínűleg 300 körül Kr. e. kanonizálták (vö. Gunkel—Begrich, Einleitung in die Psalmen, 440 kk). Mintegy 1000 esztendő énektermése található meg tehát a Zsoltárok könyvében Dávidtól egészen a fogság utáni korig, amikor mint imádságos és énekeskönyv felbecsülhetetlen szol­gálatokat tett az ótestámentomi istenhit elevenségének a meg­maradása terén. Kollektive valósult meg tehát a 102. zsoltár 19. versének egyéni kérése:" Írjátok föl ezt a jövő nemzedéknek, hogy az újjáteremtett nép dicsérje az URat! 13

Next

/
Thumbnails
Contents