Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 130. zsoltár

de nem szünteti meg annak a komolyságát. A zsoltárosnak ez a felismerése eléri az újtestámentomi hitbeli felismerés magaslatát Isten jóságáról, amely a bűnbánatra indít (Róm 2:4; vö. Lk 5:8). Az Isten irgalmasságába vetett hit paradox feszültsége ez, amelyről Pál apostol is többször beszélt. A bizonyságtevés (5—8). — Ebben a szakaszban elhagyja a zsoltáros az imádságformulát és bizonyságot tesz a megtapasztalt bűnbocsánatról, illetve imádsága meghallgatásáról, az egész gyülekezet színe előtt. Az Istent félő kegyesnek a helyes magatartása a „reménység". „Eddig a félelmet írta le, az óember keresztjét, hogy hogyan kell azt hordoznunk. Most a reménységet írja le, az új ember életét, hogy hogyan kell abban viselkednünk. Mert minden zsoltár, sőt az egész Szentírás tanítja ezt a kettőt. Isten annyira csodálatosan cselekszik gyermekeivel, hogy egyformán üdvözíti őket egymásnak ellentmondó és egymásnak megfelelő dolgokban. Hiszen a reménység és kétségbeesés egymásnak ellent mondanak. Ennek ellenére a kétségek között is reménykedniök kell, mert a félelem nem egyéb mint a kezdődő kétkedés és a reménység a kezdődő gyógyulás. Ennek a természete szerint egymásnak ellentmondó két dolognak meg kell bennünk lennie, mert természetünk szerint két különböző ember van bennünk: a régi és az új. A réginek félnie kell, elcsüggednie és meghalnia. Az újnak remélnie kell, mert a félelem nem egyéb mint a kezdődő abban az egy emberben kell megtörténnie, sőt egy cselekedettel, ahogyan a szobrász is úgy alakítja ki a formát, hogy elvesz belőle, levágja a fából azt, ami nem tartozik a képhez. így növekszik a félelemben, amely lenyesi a régi Ádámot, a reménység, amely az új embert formálja. — Ezért mondja (a zsoltáros) »az ŰRra vártam«, azaz: ebben a hívásban és keresztben nincsen meghátrálás vagy elcsüggedés, nem is érdemeimre építettem, hanem egyedül Isten kegyelmére, ami után vágyódom. Reá várok és várom, hogy mikor tetszik Istennek, hogy segítsen rajtam. Persze vannak olyanok is, akik maguk akarják megadni Istennek az irányt, előírni neki az időt és módot. Ök akarják megmondani, előírni neki, hogy hogyan segítsen rajtuk és ha nem úgy történik, akkor kétségbe esnek, vagy másutt keresnek segítséget, ha 130