Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Bevezetés - 4. §. Zsoltárműfajok

a törvényt ugyan jól ismerő, de azt lábbal tipró emberek által, akik arra várnak, hogy elbukjék hitében. Sokáig allegórikusan a fogság utáni gyülekezetre értették az ,,én"-t ezekben a zsoltárokban. Nem a gyülekezet beszél itt, hanem a kegyes maga, aki ki akarja önteni szívét Istene előtt. A határtalan bizalom hangja csendül meg bennük Isten iránt. A kollektív, illetve népi panaszzsoltárok alaphangulata a gyász, a böjtölés, amelyre nagy nemzeti csapások: szárazság, rossz termés, háborús veszély stb. adtak okot. A nép összegyűlt a templomban, hogy áldozatok bemutatása és gyászszertartások közepette megvallja bűnét, elismerje az isteni harag jogosságát és kérje az Úr irgalmát. Sokszor következik be akcentus-eltolódás ezeknél a zsoltároknál, s akkor inkább ártatlansági vagy bűnbánati zsoltárokról kell beszélnünk csakúgy, mint az individuális panaszzsoltárok esetében. 3. A hálaadó zsoltárok. A panaszzsoltárok ellenpólusai ezek, amikből azonban aránylag kevés maradt reánk (18., 30., 32., 34. stb.). Hozzátarozik az ember lényegéhez, hogy a kérés és panasz fölözi a hálaadást. Az teljesedett be ezekben a zsoltárokban, amit panaszdalában kért a kegyes: Isten meghallgatta szükségében és betegségében. Ezeknek a zsoltároknak a helye a templom, ahol a megmenekült bemutatja hálaáldozatát barátai és rokonai kíséretében. Idővel azonban elszakadtak ezek a zsoltárok a kultusztól és a hálaáldozati énekből „csak" hálaének lesz, egyéni imádság. — Ezek az énekek különben is rokonságban vannak a himnuszokkal és világosan felismerhető rajtuk a klasszikus próféták hatása. 4. Kisebb műfajok. A fenti főbb műfajokon kívül egész sor kisebb műfajjal találkozunk. Ilyenek az áldásmondások (pl. Zs l:lkk) vagy áldáskívánások (Zs 115:12kk) mindazért, ami az életet jobbá és szebbé teszi. Ellenpólusai az átokmondás és átokkívánás (1:4kk, 112:10, 119:21,137), amelyek azonban beleolvadtak legtöbbször más műfajokba. Itt kell megemlítenünk az ún. királyzsoltárokat (pl. Zs. 2), a zarándokénekeket (84, 122), a győzelmi énekeket, amelyek eredetileg teljesen világi dalok voltak, a hősök haditetteit dicsőítik, de azokban is Isten hall