Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Hamis istentisztelet 5,21-27

Áradjon az igazság! 21—24. A régi izráeliekbe gyermekkoruktól fogva belenevelték, hogy az ÜR szívesen veszi az ünneplést, jólesik neki a füstölő áldozatok illata, gyönyörködik a különféle értékes áldozatokban, és szívesen hallgatja az ünnepi istentiszteletek muzsikáját és énekét. Régi időktől fogva ismertek voltak az istentiszteleti törvények, amelyek pontosan előírták az áldozatok bemutatásának rendjét. Ezt tanították Izráelben. Sőt, bizonyos, hogy ünnepi alkalmakon a papok hirdették is, hogy mindaz, ami az istentiszteleten történik, kedves az ÜRnak. Amit Ámósz tesz, az több, mint paródiája ennek a tanításnak és papi szónoklatnak. Az ÜR „véleményét" mondja el Izráel istentiszteleteiről. Ennek a próféciának, amely egyben a legélesebb hangú próféciája Ámósznak, nyelvi érdekessége, hogy a mindennapi életből vett, de időközben ünnepivé, liturgikussá vált kifejezéseken újra érződik eredeti profán hangjuk. Az ÜR nem szereti, hanem gyűlöli az ünnepeket, nem fogadja kedvesen, sőt ki nem állhatja azokat. Rá se néz az áldozatokra, nemhogy még gyönyörködnék bennük, bármilyen értékesek legyenek is azok. Az istentiszteleten hangzó zene és ének csak zűrzavaros lárma, amelyet hallani se akar. Félreérti, aki azt gondolja, hogy a próféta a liturgikus rend hibáit, az előírások megszegését teszi szóvá, vagy valamelyik más vallás kultuszával való összekeveredést kárhoztat. Szavaiból kitűnik, hogy ő a teljesen szabályos, az előírásoknak pontosan megfelelő istentiszteleten okoz botrányt profán hangú prédikációjával. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy az ÜR nem liturgiát, istentiszteletet akar, hanem valami mást. Ez a más pedig a „törvény" és az „igazság". Ezzel kapcsolódik a prófécia a megelőző szakaszhoz (5,10—20). Izráel életében nem érvényesül a törvény és az igazság. Ezekkel a szavakkal a próféta itt az emberi cselekvésre utal, és nem filozófiai, vagy teológiai kategóriákra. Az a baj, hogy Izráelben a törvénytelenség és az igazságtalanság uralkodik. Ezt pedig nem lehet azzal hallatlanná tenni, hogy az istentiszteletek rendben folynak. Ámósz, kortársainak és minden idők kegyeseinek megbotránkozására, a társadalmi probémák megoldását előbbrevalónak tartja, mint a kultuszt, a liturgikus istentiszteletet. A jog és igazság érvényesítését nem lehet semmiféle „istentisztelet"-tel helyettesíteni. Amilyen gúnyos, megbotránkoztatóan profán hangon szól az istentiszteletről, olyan 87