Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Társadalmi igazságtalanság 5,10-20

és elkerülhetetlensége, a hitvallás és reménytelenség közt hányódnak azok, akik nemzedékekkel később olvassák Ámósz próféciáit. Az ÜR ítélete az egész országot sújtja, nem lesz kivétel. Izráel tudott arról, hogy az ÜR ilyen súlyos csapással büntette annakidején Egyiptomot, de szívesen emlékezett vissza arra, hogy akkor megkímélte népét, és csak az egyiptomiak sírtak és jajgattak (2Móz 12,12 — 13.29 — 30). De most „minden" téren és utcán, sőt a szőlőkben is, ahol pedig az öröm és a béke szokott uralkodni (Bir 9,27; Ezs 16,10; Jer 48,33), mindenütt sírás és jajgatás lesz. És mindenki sír és jajgat majd, nemcsak azok, akik ilyen szolgálatot szoktak végezni a gyászoló háznál, hanem még a szegény földnélküli parasztemberek is. A hatalom birtokosainak gonoszsága az egész országot romlásba dönti. Az ÜR napja 18—20. Bár ez a prófécia az első írott emléke, Izráel istenhitéhez kezdettől hozzátartozott az ÜR napjához fűződő reménység. Ámósz vitabeszéde mutatja, hogy a Kr. e. 8. század közepén már úgy gondolták, hogy az a nap, amelyen nyilvánvaló lesz az ÜR dicsősége az egész világ, minden nép számára, egyben Izráel dicsőségének napja is lesz. Valószínűleg ennek „előképe" volt számukra az Egyiptomból való szabadulás, amikor az ÜR csapása Egyiptomot érte, dicsőséges hatalma Izráelt megkímélte, így Izráel is részese lett az ÜR győzelmének. Feltehetően ez a gondolatkör kapcsolja a megelőző mondatokhoz az itt olvasható próféciát. A próféciából kitűnik Ámósz hallgatóinak reménysége: az ÜR napja Izráel számára világosság, azaz szabadulás és üdvösség napja lesz, ezért várják, sőt kívánják annak eljövetelét. Nem lehetetlen, hogy ebből a „világosság"-ból látnak valamit megcsillanni, mikor a maguk jólétére, gazdagságára, az ország katonai és politikai tekintélyére gondolnak. Erre felel a költői szépségű prófétai vitabeszéd, amely azon felül, hogy egy keretversbe foglalt, népi elbeszélő motívumokat tartalmazó példázat, még a nyelv kifejező eszközeit is használja: a keretvers javarészt olyan szavakhói áll, amelyek magánhangzója „ó", s ez olyan, mintha bennük a megelőző prófécia „jaj" (háj) szava visszhangoznék. 84