Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Isten dicsőítése 4,13

Siratóének 5,1 -3 (1) Halljátok ineg ezt az igét, a siratóéneket, amelyet rólatok mondok, Izráel háza! (2) Eleseit, többé néni kel fel a szűz Izráel!

1 Ott hever a földjén, nincs, ki fölemelje! (3) Mert ezt mondja az Úr ISTEN: Ha egy városból ezren vonulnak ki,

2 csak százan maradnak meg: ha százan vonulnak ki, csak tízen maradnak meg Izraelben! 1: A bötulat jiszrá'él a latin genetivus explicativusnak megfelelő szerkezet (nem az jelenti: Izráel szüze). 2: Szó szerint: ha egy város ezerrel vonul ki. Ez a prófécia egyike azoknak, amelyeket klasszikus példaként lehet idézni arra, hogyan használta fel Ámósz, és nyomában a későbbi próféták, a korában közismert „irodalmi" formákat arra, hogy elmondja azt az igét, amelyet az ÜR rábízott. Itt egy halottsirató éneket (qináh) szólaltat meg. Az ének maga mindössze egyetlen mondat: a 2. vers. Előtte egy bevezetés (1. v.), amely néhány más prófécia bevezetéséhez hasonló felhívás (vö. 3,1; 4,1; 8,4), utána pedig az indokolás (3. v.), hogy miért szólaltatja meg a siratóéneket. 70