Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A megpróbáltak vétkei 4,4-12

télyes állammá nőtte ki magát, polgárai — legalábbis a felsőbb társadalmi rétegbe tartozók — jólétben éltek, nem gondoltak arra, hogy valamin is változtatniuk kellene életükben. Csak a próféta tudja, hogy közeledik a számadás ideje. Ezt jelenti be a felhívás: készülj Istened elé, Izráel! Ha eddig nem vették észre, most majd találkoznak az Ürral. Itt nem beszél arról, hogy mi lesz a büntetés, de azt sejteti, hogy valami elkerülhetetlen vég felé halad Izráel. Kétpólusú történelem Ámósz történelmi visszapillantása meghatározott történelemszemléletet árul el. Ez először is abban mutatkozik, hogy nem történelmi eseményekről beszél, nem azt mondja, hogy ez és ez történt, hanem azt, hogy az ÜR ezt és ezt cselekedte. A próféta sajátos stílusában az ŰR nevében, egyes szám első személyben beszél. Az ÜR aktív résztvevője a történelemnek, sőt ő „csinálja" a történelmet. Ez azt jelenti, hogy az ő műve mindaz, ami Izráel javát szolgálja: az ÜR védte és vezette a népet, ő szabadította ki Egyiptomból, és ő készített neki helyet azon a földön, ahol most él. De az ÜR műve minden baj és csapás is, ami Izráelt érte. Ugyanakkor azonban arról is szólnak ezek a próféciák, hogy mit kellett volna tanulnia Izráelnek mindebből, és mit kellett volna cselekednie. Ebből nemcsak arra kell következtetnünk, hogy az ÜRnak valami célja volt mindazzal, amit Izraellel tett. Alihoz, hogy erre rájöjjön, Izráelnek kutatnia kell a történelemben cselekvő ŰR szándékát és akaratát, vagy legalábbis utólag okulnia kell mindabból, amit az ÜR vele tett. Abból, hogy mindent az ÜR cselekedett Izraellel, nem enged arra következtetni, hogy Izráel passzív szerepet játszik a történelemben. Ámósz nem egysíkúan gondolkodik. A történelemben az ÜRon kívül egy másik pólust is lát: Izráelt. Történelmi visszapillantásai azt a nagyon egyszerű gondolatot is tartalmazzák, hogyha Izráel másképpen cselekedett volna, ha pl. az ÜR csapásai alatt megalázkodva megtért volna, másképpen alakulna a történelem. Ez természetesen következik abból, hogy Ámósz nem elvont eszméket fejteget a történelem URáról, hanem ennek az ÜRnak a nevében prédikál. Felelősségre vonja Izráelt azért, amit elmulasztott, és azért, amit az ÜR akarata ellenére tesz, aztán hirdeti, hogy 66