Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Júda vétkei 2,4-5

könyvében, a Deuteronomiumban találunk. Bár ez a könyv végső formáját jóval később nyerte el, ma már tudjuk, hogy éppen a Kr. e. 8. század közepe táján alakult ki azokból a prófétai és lévitaprédikációkból, amelyeknek „alapigéje" a régi mózesi törvény volt. Ámósz könyvében sok ilyen „deuteronomiumi kegyesség"-et követelő prófécia van. Ez a más fajta, az előzőktől eltérő tartalmú prófécia azt mutatja, hogy Júdának valami más, a többi néptől eltérő kapcsolata is van az ÚRral: ismeri az ÜR rendelkezéseit és törvényeit, sőt tudja, hogy azokat neki adta az ÜR, azok őt kötelezik. Á későbbiekben ezt ilyen formában már nem ismétli meg a könyv, Izráelnél már egyszerűen hivatkozik vagy utal a törvényekre. Ezért arra is figyelnünk kell, hogy Ámósz mind a két népet megszólítja, mind a kettőt ugyanazzal a mértékkel méri. Júda bűnét itt általánosságban nevezi meg. Nem veszik komolyan Isten törvényét, talán már túl réginek tartják, olyannak, ami nem aktuális, így életük ellenkezik az ÜR rendelkezéseivel. Azt is megmondja, honnan ered ez: elődeik hamis hitét követik. Az eredeti szövegben itt szereplő „hazugság" szó azokat a „más istenek"-et jelenti, amelyeknek tisztelete mindig megkísértette ezt a népet. Az ÜR népe számára valóban élet-halál kérdése az, hogy hűséges marad-e Istenéhez. A hűtlenség éppen úgy végső pusztulást hozhat őrá, mint más népekre az embertelenség. 41