Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

tetett emberségükből. Összességükben ezek a próféciák a háború ellen szólnak az ÜR nevében. Ámósz próféciái azt a komoly fenyegetést tartalmazzák, hogy a háborús bűnökből újabb háború lehet. A csúfosan meggyalázott ellenfél bosszút akar állni. Az embertelen hadviselés következménye az embertelenség továbbterjedése. Egy olyan világban, ahol felelőtlen emberek a tűzzel játszanak, és olyan tüzet gyújthatnak, amelyben az egész világ eléghet „palotáival", minden csodálatos alkotásával, vagy „csak" a bennük élő emberekkel, sokkal közelebb áll hozzánk ez a fenyegető prófécia, sokkal jobban megértjük, átérezzük komolyságát. Ügy kell értenünk ezeket a próféciákat, hogy bennük egy olyan Isten szólal meg, aki ellene van a háborúnak. Olyan cselekedeteket ítél el, amelyek akkor közismerten a háború velejárói voltak. Mindezt pedig nem egyszerűen „kifelé", az idegen népeknek mondja, hanem Izráelnek, a saját népének. Sokan csak odáig jutnak ennek az első szakasznak a magyarázatában, hogy az itt említett népeken később beteljesedett mindaz, amit Ámósz mondott róluk. Ez a későbbi Izráel, majd az egyház számára azt a hamis biztonságot szerezte, hogy az ÜR a „pogányokat" bünteti. Pedig sokkal közelebb kerülünk ezeknek a próféciáknak az értelméhez, magához a prófétához is, ha bennük azt az Istent találjuk meg, aki nem akarja a háborút, nem akarja, hogy az emberek egymást kegyetlenül pusztítsák. Ámósz itt nem engedi meg Istennek azt a később oly gyakori politikai és történelmi értelemben vett „kisajátítását", mintha az egyetlen és legfőbb gondja az lenne, hogy népét óvja minden bajtól, a többi néppel pedig ne törődjék, vagy csak büntesse őket. 39