Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Menj, és prófétálj népemnek Ám 7,14 A tekóai pásztor igéinek fordítása és magyarázása közben sokszor gondoltam azokra, akiket az eredeti nyelv nehézsége és a kritikai írásmagyarázat problémáinak szövevénye elriasztott az Ószövetség alaposabb tanulmányozásától. Szeretném, ha ez a kommentár könnyebbé tenné ezt a munkát. Az új bibliafordítás megjelenése óta talán többen felfigyeltek az Ószövetség történeteinek, próféciáinak és költeményeinek gazdag tartalmára és szépségeire. A kommentár még egy lépéssel előbbre visz: összeköti a két és fél évezredes igéket jelenünkkel, hogy a régi próféciákban fölfedezzük Isten nekünk szóló igéit. Munkámban igyekeztem feldolgozni és értékesíteni az Ámószkutatás legjobb és legújabb eredményeit, mégis úgy, hogy ez ne legyen elriasztó senki számára. Ezért a fordításhoz csak a legszükségesebb megjegyzéseket tettem az eredeti szövegre utalással, annál is inkább, mivel nyomdatechnikai okokból a héber szavak pontos átírását nem lehet megoldani. A magyarázatokat se akartam leterhelni, ezért elhagytam az irodalmi utalásokat és jegyzeteket. Akit egy-egy probléma közelebbről érdekel, utána tud nézni a közölt irodalomban. Mivel elsősorban az igehirdetői szolgálat és a bibliaolvasó gyülekezeti tagok igényét tartottam szem előtt, a próféciákat a belőlük adódó témák szerint dolgoztam fel. Nem akartam azonban prédikációkat írni. Ha az olvasó egy-egy szakasznál úgy érzi, hogy a gondolatokat tovább lehetne vinni, és még valami aktuális kérdést elő lehetne venni, akkor elértem célomat: rávezettem arra az útra, amelyen a régi próféciák mai mondanivalóját megtalálhatjuk. A befejező rész három kis összefoglaló tanulmányában is ehhez szeretnék néhány példával segítséget nyújtani. 3