Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3
a konkrét történeti utalás egy bizonyos „testvéri szövetség"-re történik. A kifejezés többet sejtet első hallásra, mint politikai szövetséget. Ugyanakkor azonban korabeli szövegekben, politikai szerződésekben megtaláljuk ezt a kifejezést. Pl. egy régebbi, II. Ramszesz fáraó és Hattusilis hettita király szerződésében ilyen mondatot olvasunk: „Hattusilis, Hatti nagy fejedelme az Egyiptom nagy uralkodójával kötött szerződés szerint a mai naptól kötelezi magát, hogy jó békességben és testvériségben lesz vele, mert ő is testvériségben és békességben van velem..." — lKir 9,13 szerint Hirám, tiruszi király a vele szövetségben levő Salamont testvérének nevezi. Ez a kifejezés az, amivel Ámósznak Tiruszról mondott próféciája újat mond a filiszteusokról szólónál, mert egyébként ugyanúgy a rabszolgakereskedelemre utal. Csupán az a különös, hogy Tiruszról is azt állítja, hogy Edómnak adta el a rabszolgákat. Az írásmagyarázók közül sokan ebből arra következtetnek, hogy ez már nem eredeti ámószi prófécia. Az érvelések azonban nem feltétlen meggyőző erejűek. Van, aki az eredeti szöveg 'erfóm-yÁt 'arám-ra javítja azzal az indoklással, hogy a föníciaiak inkább Damaszkusszal vagy más szíriai államokkal tartottak kereskedelmi kapcsolatot és nem Edómmal; de nem vonja kétségbe a prófécia ámószi eredetét. Az ilyen kereskedő nép, mint a föníciai, az ókorban természetesen foglalkozott rabszolgakereskedelemmel is. Valószínűnek kell tartanunk, hogy aboan a háborús szituációban, amely Ámósz korában és a megelőző évszázadban Szíria —Palesztinában kialakult, a föníciaiak az Izráellel való baráti kapcsolataik ellenére is éltek azzal az üzleti lehetőséggel, amit a rabszolgakereskedelem nyújtott és megtörténhetett, hogy izráeli foglyokat is eladtak, vagy továbbadtak rabszolgának. Ez a prófécia tehát nem egyszerűen a rabszolgakereskedelmet nevezi olyan véteknek, amelynek következményeit nem hárítja el az ÜR, hanem a szerződésszegést. Az államok közötti szerződés, a szövetség ősi idők óta a nemzetközi kapcsolatok alapja. Magától értődő lenne, hogy az egyszer megkötött szerződés a benne foglalt feltételek szerint mindaddig érvényes marad, amíg a szerződő felek vagy valamelyik fél egyoldalúan ki nem mondja, hogy érvénytelennek tekinti. A honfoglalás korából van olyan adatunk, hogy Izráel ősei az idegenekkel kötött szövetséget még akkor is érvényesnek tartották, ha a másik fél előzetesen eltagadott olyan tényeket, amelyek tkp. lehetetlenné tették volt a szövetségkötést (Józs 9. r.). 34