Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Cím és előszó 1,1-2

írja, hogy az ÜR igéje szólal meg. De a cím egyszerűen azt közli, hogy ebben a könyvben azok az igék vannak, amelyeket a tekóai Ámósz mondott el. Azzal pedig, hogy ő mondta el, az „övéi" is lettek ezek az igék. De ezt nem magyarázza meg teológiailag, csak természetesnek veszi, hogy az ŰR igéje sajátjává lesz a prófétának, mintegy „testet ölt" benne. Nem kell magyarázni, hogyan megy végbe ez. A későbbi időkben, úgy látszik, szükséges volt már külön hangsúlyozni, hogy amit a próféta mondott, az az ÜR igéje. A könyvet olvasva azt is megállapíthatjuk, hogy ebben a kifejezésben még valami tükröződik. Ámósz olyan szenvedélyesen, olyan erővel hirdette ezeket az igéket, hogy mindenkinek el kellett ismernie: ő nem valami betanult prédikációt mond, hanem a prédikációban saját magát adja, azonosult azzal, amit mond. Ámósz, és az ige, amit hirdet, elválaszthatatlanul egy. Próféciáiban úgy szólal meg az ÜR igéje, hogy az egyben a tekóai parasztember szava, indulata, szenvedélyessége. Renne van a prófétai látás, a józan történelmi, politikai ismeret, a nép szeretete, a gonoszságok miatti felháborodás. A könyv nyelvezete is azt mutatja, hogy benne valóban Ámósz igéi vannak. Itt még nincs kialakult szent nyelv, csak olyan liturgiái és teológiai kifejezések szólalnak meg, amelyek egyszerűek és érthetőek. A természetben élő ember egyszerű képei, hasonlatai, a sokszor durvaságig nyers, darabos beszéd, és az ókori Kelet emberének költőisége, a rövid, éles reagálások a hallgatóság ellenvetéseire, mind azt tükrözik, hogy itt valaki egészen önmagát adja. Ámósz jó igehirdető: úgy szólaltatja meg az ÜR igéit, hogy azokban ő maga is benne van. Izráelről A cím először is azt határozza meg, hogy mit keressünk és mit találhatunk a könyvben. Igék ezek, amelyekből Ámósz megtudott valamit Izraelről. Á későbbi nemzedékek is így olvasták ezt a könyvet: rólunk, Isten népéről van szó benne. Ha esik is említés filiszteusokról, ammóniakról, móábiakról, edómiakról és a többi szomszédos népről, amit ezekről mondott a próféta, az valami módon mégis Isten népéhez szól. Minden, ami ebben a könyvben van, elsősorban és döntő módon azoknak szól, akik Ámószt az ÜR prófétájának tartják, és próféciáit az ÜR igéinek vallják. Ámósz nem „kifelé" beszél, 20