Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A történelem ura 9,7-10

stb.), amely valószínűleg Dávid testőreinek filiszteus eredetére utal. — Mások inkább Kappadóciára gondolnak, mert a LXX és a Vulgata így fordítja a Kaftór-t. — 4: Vö. 1,5 jegyzetét. A Vulgata itt is és 1,5-ben is Cyrene-t fordít! — 5: Vö. 9,4 jegyzetét. — 6: Sok magyarázó ezt a mondatot utólagos betoldásnak tartja; 1. a magyarázatot. — 7: Egyesek szerint ez is későbbi glossza. — 8: Szó szerint: „kövecske". Vö. 2Sám 17,13. — 9: Másik fordítási lehetőség: „nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem". A különbség abból adódik, hogy a héber ige Impf Sg 2 m és Sg 3 f alakja azonos. Izráel és a népek 7. Ez a prófécia valószínűleg töredéke, mindenesetre legjelentősebb mondata egy vitabeszédnek. A kérdő forma mutatja, hogy a próféta valami közismert tényre, általános ismeretre hivatkozik, és annak alapján érvel. A hagyományokban nyoma volt annak, hogy Izráelnek az ÜRhoz való viszonya nem a nép különleges helyzetén, felsőbbrendűségén alapul, és nem is úgy jött létre ez a különleges viszony, hogy a nép ennek érdekében valami különleges dolgot vitt végbe. Ezt a tradíciót foglalta írásba a Deuteronomium, amikor minden más feltételezést elhárítva egyedül az ÜR szeretetében látja Izráel kiválasztásának indítékát (5Móz 5,7—8). Ámósz azonban más síkra tereli a vitát. Azt a merész állítást kockáztatja meg, hogy Izráel Egyiptomból való kiszabadulása ugyanolyan esemény volt, mint a filiszteus vagy az arám népvándorlás. Á kutatóknak feltűnik, hogy ez a próféta kortársainál világosabban és józanabbul látja a nagy történelmi összefüggéseket. Egészen precízen koordinálja az arám népvándorlást a tengeri népek ehhez képest más jellegű vándorlásával. Ezek ui. majdnem egyidőben, Kr. e. 1200 táján mentek végbe, és hosszú időn át meghatározták a palesztinai térség politikai viszonyait. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy Ámósz egy még sokáig szokatlan szemléletet képvisel azzal a kijelentésével, amely Izráelt egyenlővé teszi a fajilag egészen más és Izráel hagyományában megvetett etiópiaiakkal (vö. lMóz 9,20-27). Bizonyos, hogy ez a prófétai kijelentés alapjaiban sértette Izráel kiválasztottságának hagyományos szemléletét. Ámósz kijelentésének és a történelmi szituációnak alaposabb vizsgálatából kiderül, hogy a próféta Izráel vezetőinek elbizakodottságával száll szembe, és a vita során a kiválasztási tradíciónak merőben új értelmezését 151