Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A szüreti kosár 8,1-3
összeomlás előtt áll. Az a kapcsolat, amely közte és az ÜR közt van, nem szűnik meg. Lehet, hogy nem is kortársait, hanem a későbbi nemzedékeket erősíti a próféta ezzel az igével. Azokat, akik talán hamarabb meg tudják gyűlölni a rosszat, és meg tudják szeretni a jót, és így megtalálhatják az élet útját. Ezenkívül tanítja utódait, a későbbi prófétákat, hogy egy dologban mindig biztosak legyenek: ahova az ÜR prófétát küld, ott mindig az ő népe van, akkor is, ha a prófétának ítéletet kell hirdetnie. Azon a napon 3. A negyedik látomásnak is van kiegészítő próféciája, amely konkrét kijelentés „a vég" mibenlétéről. Itt jelentkezik egy olyan kifejezés, amely Ámósz után Izráel és Júda prófétáinál egyre sűrűbben fordul elő akkor, amikor a közelgő ítéletről vagy a végső üdvösségről szólnak: „azon a napon". Itt a kezdetnél azonban eredetileg nincs ilyen végső időkre utaló, eszkatológikus jelentése. A „nap", amelyre itt Ámosz utal, a történelemnek az a konkrét napja, amelyen Izráelen, az északi országon beteljesedik a fenyegető prófécia, az a nap, amelyen nyilvánvalóvá lesz, hogy többé már nem kíméli az ÜR. Csak később, az eredeti prófécia beteljesedése után, amikor a júdaiak vették át, kezdték magukra érteni Ámósz próféciáit, akkor kezdte fölvenni az „azon a napon" kifejezés az előre kiszámíthatatlan, végső jövendőre utalás jellegét. Ámósz látóterében még a közel levő ellenséges sereg dúlása áll. A tömeghalál és pusztulás olyan méreteket ölt, hogy az ének jajgatássá válik. Mindkét lehetséges értelmezés beleillik Ámósz próféciáiba. Lehet, hogy a templomi, istentiszteleti énekekre gondol, arra, hogy az Istent dicsérő énekek (5,23) helyett gyászdalokat fognak énekelni; de az is lehet, hogy a samáriai palotákban hárfakíséret mellett hangzó vidám énekszó (6,5) jajgatássá változására utal ezekkel a rejtélyes szavakkal, amelyek egyébként éppen olyan nehezen adhatók vissza, mint 6,10 mondatai. Annak „a nap"-nak, amelyet a későbbi próféták egyre inkább eszkatológikus értelemben emlegetnek, ezzel az Ámósz által jövendölt nappal mégis van egy közös vonása: az, hogy mindkettő a történelemnek egy bizonyos napja, amely felé halad Isten népe. Egyik esetben sem elvont „teológiai" fogalom, hanem egy bizonyos 130
