Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Sáskacsapás 7,1 — 3

Csak egyetlen lehetőség van a csapás elkerülésére: ha Isten megbocsát, ha nem úgy cselekszik Izráellel, ahogyan az megérdemli. Nincs is más érve, csak az, hogy „kicsiny" ez a nép. Ezzel egyrészt megint arról tesz bizonyságot, hogy népét szereti, és akarja megkímélni a csapásoktól, másrészt természetesen arról is, hogy ez a nép Istenhez mérten kicsi, tehetetlen az ítélettel szemben, rajta csak az segít, ha Isten megbocsát, nem hajtja végre a kimondott ítéletet. Ugyancsak kettős értelme van a kérdésnek: Hogyan marad meg Jákób? Ez először is azt fejezi ki, hogy ha nem lesz takarmány az állatoknak, ha elpusztul minden növény, akkor az egész nép elpusztul. Ugyanakkor az is benne van a kérdésben, hogy Isten ítéletében nem tud megállni a nép, el kell vesznie. Ámósz mindig mind a kettőről beszél. Az ő számára természetesen összetartozik az a kérdés, hogy lesz-e ennivaló, hogy hogyan vészeli át a nép a természeti csapásokat, és az a kérdés, hogy megmarad-e Isten népének, megmarad-e az Isten ítéletében. Arra is érdemes figyelni, hogy Ámósz itt a népet nem Izraelnek, hanem Jákobnak nevezi. Lehet, hogy ebben közrejátszik az ősatyákra és mindarra való emlékezés, ami a hagyományban akkor talán már írásban is megvolt Jákobról, a „csaló"-ról, nehéz, küzdelmes életéről, és Istennel folytatott tusakodásáról. De az is valószínű, hogy mivel az Izráel név Ámósz korában elsősorban az északi országot jelentette, a próféta ezzel a másik névvel az egész népről beszél, Júdáról is, hiszen az olyan természeti csapás, mint a sáskajárás, nem áll meg a politikai határoknál. Nem eredménytelen a próféta könyörgése: az ÜR megbocsát, visszavonja elhatározott ítéletét. Az itt használt kifejezésre („megbánta ezt az ÜR") még vissza kell térnünk, de azt már most láthatjuk, hogy Ámósz legrégebbi élménye az, hogy a súlyos ítélet nem elkerülhetetlen végzet. Van valami lehetőség a megmenekülésre, és ezt későbbi próféciáiban itt-ott megtaláljuk (vö. 5,4.6.14 — 15). Igaz, hogy Ámósz javarészt kemény hangú, ítéletet hirdető prédikációkat mondott, de hogy csak ez lett volna próféciáinak tartalma, és hogy minden olyan ige, amely a megmenekülés reménységét tartalmazza, nem Ámószé, azt nem lehet állítani. 110