Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
3. Főrész. Gyakorlati intések a helyes keresztyén életfolytatásra
ül. FŐRÉSZ. Gyakorlati intések a helyes keresztyén életfolytatásra. (V. 13.—VI. 13.) A törvény betöltése a szeretet: V. 13—15. v. 13 „Mert ti atyámfiai szabadságra hivattatok el, de ne legyen e 14 szabadság alkalommá a test számára, hanem a szeretet által szolgáljatok egymásnak, mert az egész törvény ezen egy ige által töltetik be: 15 Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. De, ha egymást marjátok és faljátok, meglássátok, hogy egymást meg ne emésszétek." 33 Ezzel tér át a gyakorlati intésekre. Az elvi tanítás után a helyes keresztyén életíolytatás szükségességének hangsúlyozására. Ez utóbbiról azonban csak akkor lehet szó, ha a keresztyén hit elvi tisztaságában meg van közöttünk. Az apostol szinte minden levelében ezt a sorrendet követi, és erre bizonyára itt is azért volt szükség, mert a tévtanítók vádja szerint a hívek a megfelelő életfolytatást nem hangsúlyozzák, és nem is képesek rá. A hit által való megigazulás lényegének meg nem értése esetén ez a vád önként kínálkozik, mint azt Lutherral szemben is érvényesíteni akarták. Pál viszont nyomatékosan utal arra, hogy a törvény alól felszabadított hívek nem élhetnek törvényellenes, szabados életet. Az eddigiekből nyilvánvalóvá lett, hogy a törvény, mint az üdvösségre vezető út járhatatlan. Ezért volt épen szükség Istennek Krisztusban megnyilvánuló kegyelmére. De miután az ember megismerte Krisztust, és a benne való hit révén vele egységet alkot, most már Krisztus ád néki erőt, Krisztus él benne, hogy a törvénynek eddig általa betölteni nem tudott erkölcsi követeléseit — de nem érdemszerző értelemben — betölthesse. És mert most már betöltheti, be is kell töltenie. Tehát nem a zsidó, aki pedig kérkedik a törvényhez való hűségével, tudja azt betölteni, hanem a keresztyén hívő. És ez a törvény és evangéliom egymáshoz való viszonyának végső megoldása. A kettő ellentétben áll addig, amíg az ember azt hiszi, hogy a törvény útján a maga erejéből is megszerezheti Isten előtt az igazságot és így üdvösséget. De a kettő összetartozik, ha az ember felismeri, hogy csak az evangéliom elfogadása esetén tud a törvény vallás-erkölcsi követeléseinek is eleget tenni Krisztus által, aki nem menti fel őket ez alól, sőt, mint a Hegyibeszédből tudjuk, a törvény betöltését sokkal szigorúbban értelmezi a megszokott zsidó felfogásnál, így érthető meg Pálnak a ker. szent életfolytatás szükségességére vonatkozó tanítása, annak hangsúlyozása, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt (II. Kor. 5, 10.), és hogy Isten megfizet kinek-kinek cselekedetei alapján (Róm. I. 2, 6.). Miután a hívő és csak a hívő Krisztus által képes a helyes életfolytatásra, ezzel kell megmutatnia azt, hogy csakugyan Krisztus igaz híve-e, ez a próbája annak, hogy a hit által való megigazulás állapotába tényleg eljutott-e.