Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

34 A törvény ezen jellegénél fogva érthető, hogy érvénye csak addig terjed, amíg eljön a Mag, azaz Krisztus, akinek az ígéret tétetett, nevezetesen, hogy benne áldatnak meg a pogányok. A törvény tehát korlátolt célú és idejű intézmény. Az ígérethez viszonyítva másodrangú jellegét mutatja az is, hogy amíg az ígéretet maga Isten adja, addig a törvény közvetett úton adatott. Mint a szöveg mondja, angyali közvetítés által. Ezzel azt a zsidó kiszínezést használja fel, amellyel a törvényadás jelentőségét kívánták fokozni (Csel. k. 7, 28—53.; Zsid. I. 2, 3.), de amely valójában az apostol szerint a törvény másodrangú jellegét bizonyítja. Az ígéret közvetlen, a törvényadás közvetett. Mellékesen, közben adatott, és a hívek már nincsenek uralma alatt. Isten első és utolsó szava a 20 kegyelem. Amint a törvényadásnál Istent az angyalok képviselik, úgy a népet Mózes. A nép nem járulhat közvetlenül Isten elé. Mózes a közvetítő, aki az egész népet képviseli, tehát nem eggyé, Isten ellenben egy. A gondolatot úgy is lehet érteni, hogy, ha az nyilvánvaló is, hogy a nép a maga egészében nem járulhatott Isten elé, ezért volt szüksége közvetítőre, de Isten egy, és, ha mégis közvetítőkkel, angyalokkal helyettesítette magát, ez mutatja, hogy a törvényadás a korábban és közvetlenül adott ígérethez viszonyítva kisebb és más célú. De, ha így áll a dolog, akkor úgy tűnhetnék fel, hogy a törvény Isten ígérete ellen való. Ezt a kérdést, vagy mondjuk zsidó ellenmondást és a reá való feleletet találjuk meg a következőkben. A törvény nem képes megeleveníteni: 111. 21—22. v. 21 „Tehát akkor a törvény Isten ígéretei ellen való? Távol legyen' Mert, ha adatott volna olyan törvény, amely képes volna megeleveni22 leni, akkor csakugyan a törvényből való volna az igazság. De az írás mindent a bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hit alapján adassék a hívőknek." 21 Abból, hogy a zsidó közbevetést a kizáró: „Távol legyen" tiltakozással utasítja vissza, válik nyilvánvaló, hogy következtetésük helytelen. Helytelen és elvetendő az a gondolat, hogy a törvény Isten kegyelmi akaratával ellentétben egy olyan utat mutatott volna, amelyben saját erőnkből, Isten kegyelme nélkül üdvözülhetnénk. Nem Istentől független, vagy épen ellentétes szellemi hatalmak (angyalok) adománya, hogy a kegyelemmel szemben egy másik utat mutasson. Ellentétről csak akkor volna szó, ha egyenrangú, célú és idejű isteni intézkedés volna, de láttuk, hogy nem az. Isteni eredete ellenére is hibásan állapítják meg célját, ha azt vélik, hogy az igazságra segítheti el az embert. Viszont, ha nem tekinthető is a törvény ígéretnek, azért megvan a maga nagyon is határozott és fontos célja, amelyről feljebb már szóltunk, és amelyre nélkülözhetetlenül szükség volt Isten emberüdvözítő tervében. Az, hogy az ember önigazságát, büszkeségét és kérkedését lehetetlenné tegye, és kimutassa, hogy ezen az úton, a maga erejéből nem tud eljutni az óhajtott igazságra. így lesz a törvény isteni manifesztáció az ember bűnösségéről. A 21. v. második fele nem válaszol közvetlenül a felvetett kérdésre, hogy miért nem áll ellentétben a törvény az ígérettel, hanem egy elhallgatott kérdésre felel, hogy a törvény nem az igazság eleresének útja-e. Ha adatott volna olyan törvény, akkor igenis lehetne azt mondani, hogy ellentétben van az ígérettel az üdvösség megszerzésének útján. De ilyen célú törvény nem adatott. A törvény nem tud megeleveníteni, nem tud erőt adni. Tehát a törvény nem egyenrangú ellentétes tényező az ígérethez viszonyítva. Az üdv elnyerése céljából nem szaba-