Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

24 mert nem tudja a törvény követeléseit betölteni, kénytelen elismerni azt, hogy bűnös, de — és itt vág közbe az ellenfél — ha az evangéliom által, amelyet te Pál hirdetsz, nemcsak a pogányok közül való bűnösök, hanem mi természet szerint való zsidók is bűnösöknek találtatunk, akik magunkat eddig a törvényt betöltő igazaknak tartottuk, vájjon akkor nem kell-e azt mondanunk, hogy Krisztus a bűn szolgája-e, vagyis, hogy Krisztus a bűn szolgálatában áll, sőt, hogy Krisztus tesz minket bűnösökké? Nem arról van szó, hogy Krisztus a bűnösökért jött, hogy a bűnösök szolgája. Pál ezt mindig is nyomatékosan hangsúlyozta; az ő javukért jött, Jézus saját szavai alapján. Mt. 20, 28. De más a bűnösök szolgája és más a bűn szolgája kifejezés értelme. Ez utóbbi azt az elviselhetetlen gondolatot foglalja magában, hogy Krisztus a bűn szolgálatában áll, tehát, hogy Krisztus teszi az embert bűnössé. Ezt állítják a zsidók és ezt utasítja vissza az apostol a minden megalkuvást kizáró „távol legyen" tiltakozással. Hogyan lehet ilyesmire még csak gondolni is! Hogyan lehet abból, amit Pál mondott, ilyen követ18 keztetésre jutni! Hiszen ez a 18. v. szerint azt jelentené, hogy visszatérünk oda, ahonnan kiindultunk, ±11. utólag megbánjuk azt, amit cselekedtünk, és újból felépítjük azt, amit lerontottunk. A visszafelé való következtetést így tehetjük meg: Ha Krisztus a bűn szolgája azért, mert a zsidókra nézve nem tesz kivételt, és őket is bűnösöknek mondja, akkor természetesen neki is, tanításának is hátat kellene fordítani, mert igaz zsidó —· mondják a judisták — ilyent nem fogadhat el, de akkor nincsen más mód, mint visszatérni a kiinduló ponthoz, magához a judaizmushoz, a törvényből való igazság tanításához. Már pedig előbb láttuk, hogy a törvény útja járhatatlan, hiszen az apostol lerontotta a törvényből való igazság hamis várát. És ha ezt most újból fel akarjuk építeni, akkor még fokozottabb mértékben leszünk bűnösök, mert azt cselekesszük, aminek helytelenségéről mi magunk is meg vagyunk győződve. Csak rosszakaratú félremagyarázás foghatja úgy fel az apostol szavait, hogy ez által a szent élettől akarja visszatartani vagy felmenteni az embert. (Rm. 6, 1, 15.) Ellenkezőleg, a ker. szent életfolytatás fontosságára akar felhívni és arra rásegíteni, mint ez ezen levélnek is második részében, a gyakorlati intésekben megtalálható (5—6. f.). Balgatag tévtanítók tehát azok, akik a Krisztushoz jövő pogányokat először zsidóvá akarják tenni, a törvényhez kényszeríteni, hogy azután legyenek hívőkké. Ezzel tulajdonképen azt építik fel, amit sikerült az apostolnak az útból eltávolítania, és eljárásuknak az volna a látszata, hogy megbánták a Krisztushoz való térésüket. A boldog következmény: II. 19—21. 19 Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek 20 éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem; élek pedig de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. És az az élet, amelyet most élek testben, azt az Istenfiában való hitben élem, aki szeretett engem és 21 halálra adta magát értem. Nem teszem Isten kegyelmét hiábavalóvá, mert, ha törvényből való volna az igazság, akkor hát Krisztus hiába halt volna meg." 19 A megigazulás személyhez kötöttségét mutatja, hogy az általános értelmi többes szám helyett itt már egyes számot használ, mint ahová a megigazulás fejtegetése közben el kell jutnunk. A legszemélyesebb kérdésekről van szó, a saját magam ügyéről, és pedig üdvösségéről.